|
Témaindító hozzászólás
|
2017.11.28. 19:11 - |
Craig Evans és Samantha Rocher [LEZÁRT KÖR] |
[23-4] [3-1]
 Az eddigi feszültség engedett. A vállam lazán ejtettem le, majd megsimítottam az arcát. - Ez a beszéd Cicus. Az, akit én ismerek nem futamodik meg. - mosolyogtam rá elégedetten. Az, hogy ilyen nehéz volt egyáltalán arról meggyőzni, hogy ne zárkózzon el, hogy talán csak adjon egy esélyt magának és nekem azt bizonyította, hogy az igazi párosodás baromi nehéz lenne. Valószínűleg addig küzdene ellene ameddig tudna. Erre a gondolatra a karmaim a bőrömnek feszültek. Óvatosan megpusziltam az orrát, majd a homlokomat az övének döntöttem. - Nem ígérem, hogy nem fogok egy pár farkast és egyéb állatot megverni, ha csak rosszul néznek rád, de tudod, hogy igyekszem viselkedni. Nem szeretném, hogy a helyemre zavarj. - csókoltam meg röviden.
Egy ideje elmentünk már otthonról, valószínűleg már hiányolhatnak minket, arról nem beszélve, hogy dolgoznom kellene még pár terven, ami az új projektünkhöz kapcsolodik. Szomorúan vettem tudomásul, de eljött a búcsú ideje. - Azt hiszem ideje lenne mennünk. - közöltem vele a tényt a legbájosabb mosolyommal az arcomon. - Ügyes legyél kis cica. Várok egy estét, amikor szabad vagy. Igazán csinálhatnánk valamit. - kacsintottam rá, majd magamhoz húzva utoljára megcsókoltam. - No, menj, mielőtt meggyanúsítanak, hogy a gonosz farkas elrabolt. - engedtem útjára, majd macska alakba változva én is visszaindultam a falka területére. |
 Nagyot sóhajtva türelmesen hallgattam végig, amit mondot, miközben elgondolkodtam és jól átfontoltam a lehetőségeket. Tudtam, hogy igaza van és jelenleg az egyetlen probléma az én makacsságom, de nem volt könnyű engedni.
Egy pillanatra még azon is eltűnődtem, hogy otthon mit fognak erre reagálni, de inkább kivertem a fejemből. Muszáj lesz Alfival beszélnem. Talán ő még tud rajtam segíteni, bár néha tényleg menthetetlen vagyok.
Az előbbi szavaimon kívül már nem fűztem hozzá semmit, csak magamba temetkezve alaposan átgondoltam mindent.
Nem akartam tovább folytatni a beszélgetést, mert jelenleg fogalmam se volt, hogy nem e sülne ki belőle újabb vita, ha valamelyikünk elszólja magát, szóval némán emésztettem a hallottakat.
Volt olyan nézet, amiben nem teljesen értettem vele egyet, de kimondhatatlanul sokszor és sok féle képpen futott át az agyamon a rengeteg lehetőség és végkimenetel.
Sose érdekelt mások vélemény, most még is számításba vettem, hogy azok, akiket szeretek mit mondanának egy ilyen esetben. Eléggé vegyes eredmény született, én pedig továbbra is tehetetlen voltam.
Viszont eléggé elgondolkodtam, nem akartam sokáig válasz nélkül hagyni Craiget, ráadásul arra a következtetésre jutottam, hogy ha sose próbálom meg, talán egész életemben ez lesz az a tett, amit mindig is bánni fogok.
- Jó..-mondtam hirtelen és határozottan ajkaimat összepréselve meredtem rá egy darabig. Mivel ő nem hallotta a gondolataimat, így nem is érthetette a heves kitörésem, szóval folytattam.
- Próbáljuk meg, de nem ígérek semmit, és ez nem jelenti azt, hogy állandó felügyelettel rendelkezel felettem, na meg próbálj nem vérszemet kapni a felém közeledő hímektől. Én is el tudom őket intézni.- sóhajtottam fel. |
-És már megint olyan miatt fő a fejed, ami igazából még teljesen tárgytalan. Miért nem ér rá ez az egész akkor, ha már van is valami, ami között választani kell? Egyelőre miért nem elég, hogy én vonzódom hozzád, te vonzódsz hozzám? Miért kell a falkáinkat is belekeverni. Arra bőven ráérnénk akkor, nem gondolod? - kérdeztem értetlenül. Persze teljesen jogosan kérdezi, de egyelőre nincs még itt az ideje ilyeneken agyalni. Egy életet eltöprenghetnénk azon is, hogy mikor, miért és hogyan romlott meg a két falka közötti viszony, vagy éppen összpontosíthatnánk arra, hogy a két alfa a békére törekszik. Lemondóan megcsóváltam a fejem, majd válaszoltam: - Igen képzeld, ha meg kellene tenni ugyan úgy megbocsátanám, ahogyan te fordított esetben és tudod miért? Mert elfelejted Kicsilány, hogy mindenek előtt a párok egymásnak tartoznak hűséggel, sorrendben a második csak a falka. Egyébként meg úgy gondolom, hogy az a rémkép amivel te magadat próbálod mentegetni és ámítani nem fog megvalósulni. Nem tudom mennyire látsz a falka dolgaiba, de az, ami itt délelőtt volt a béke szilárdságát mutatja. Van még hova fejlődnie a két falkának, de ebből már nem lesz háború. És ezt a te makacs agyad is tudja. – nem fogok ellent mondani neki mindenben ez biztos. Mert tudom, hogy nem teljesen tudnám szabadjára engedni. – Valószínűleg nem tudnék nem aggódni és nem tudnám a védelmező ösztönömet teljesen kikapcsolni. DE megpróbálnám. – bár ellenkezne a természetemmel olyan szabadságot engednék neki, amekkorát csak tehetnék. Felkaptam a fejem és most az egyszer elnevettem magam. – Ó Sammy, miért gondolod, hogy minden leopárd feltétlen álma, hogy egy nő a cselédje legyen, hogy vacsorával várja, meg ahogyan te fogalmaztál gyereket neveljen és otthon üljön? – kérdeztem vidáman.
Az édes fájdalomra egy amolyan jóleső mordulás vibrált végig előbb rajtam, majd rajta. – Ne törődjünk azzal mi lesz holnap. Mi lenne, ha csak egy kicsit elengednéd magad és élveznéd a jelent? Azt amid most van. Az is lehet, hogy ez nem lesz több, mint amit remélsz. De az is hogy megtaláljuk a párunkat. Miért nem adod meg legalább az esélyét, hogy valamelyik teljesüljön? – kérdeztem miközben elcsendesedett. - Csak hagyd magad sodródni és majd meg látjuk mi lesz. - mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit az orrára. |
Éreztem, hogy a szavaim után megmerevedik a teste. Valószínüleg, ezt az apró és alig észrevehető reagciót még ő maga se vette észre, de nekem feltűnt. Tudtam, hogy a szavaim fájni fognak neki, de jobb volt, hogy megosztottam vele.
Egyikünknek se tett volna jót, ha szónélkül lelépek, na meg ennyire önző én se voltam. Féltem kissé attól, hogy mit fog mondani, de felkészültem minden variációra, hogy ne érjen semmi se váratlanul.
A tekintetem egy árnyalattal sötésebb lett azután, amit válaszolt. Nem tetszettek a szavai.
- Craig...- csóváltam meg a fejem tehetetlenül.- Nem erről van szó, nem teljesen. Úgy ismersz, mint aki ne lenne képes bárkivel szembe menni a céljaiért?-kérdeztem halkan sóhajtva.
Nem szólalatam meg, mivel folytatta, ami kikívánkozott belőle. A mondataira mérgesen fújtam egyet.
- Nem félek! Tudom, hogy nehéz lenne. Két külön falka vagyunk, te őr én pedig lehetséges őr, szerinted mi történne velünk, ha a farkasok és a leopádok egymásnak esnének? Meg tudnád bocsájtani, ha a közeli barátaidat gyilkolnám a falkámért? De ha ez nem is következik be, túl tudnád tenni magad azon, hogy folyamatosan veszélynek teszem ki magam? Tudom, hogy tudod vigyázok magamra, de akkor is annyira szabad lehetnék, ha már hozzád tartoznék, hm? A dominanciám a legkevesebb ebben a helyzetben, mert biztos vagyok magamban annyira, hogy tudjam nem engedném sose elnyomni magam. Éppen ezért tudhatnád, hogy én nem vagyok otthon ülős, vacsora főzős és gyereknevelős fajta. Harcos vagyok Craig, nem tudnék otthont teremteni neked... nekünk, a faji különbségek pedigcsak nehezítik. Egyikünk se tudná otthagyni a falkáját, de egy kapcsolat ezt megköveteli. Nem élhetünk itt is és ott is.- magyarázam, miközben bennem dúltak az érzelmek. Nem tudtam kiigazodni azon, hogy mi van most bennem, de feszülté tett, amitől a farkaso is kezdett megvadulni.
Megbántott tekintettel meredtem rá, mikor azt feltételezte, hogy akkor abban a pillanatban nekem mindegy volt, hogy kivel, vagy mivel csinálom. Nyelvemet végihúztam kissé kiélesedett fogaimon, de erre nem szóltam semmit, csak felültem. Vagyis ültem volna, de az ölébehúzva megcsókolt.
Most nem fogta le a kezemet, szóval szabad utat engedve magamnak, belemarkoltam a selymes fekete hajba. Csók közben egészen hozzá simultam, addig amíg el nem váltunk és meg nem szólalt.
- Nem tudhatod...- motyogtam fejemet a kezébe döntve picit, mikor megsimogatta az arcom.
Fájt, hogy nem lehet olyan egyszerű ez a kapcsolat, és egyelőre elképzelni se tudtam, hogy ezeket az akadályokat képes vagyok e átugrani, vagy egyáltalán lehetséges e.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon Craiggel, ha több időt lennénk együtt, akkor kialakulna e a párosodási kötelék. Én egyelőre nem éreztem ezt, de a hímek, mindig előbb tudják. Nem tudtam, hogy örülnék e neki, vagy inkább kétségbe esnék. |
Minden idegszálam izzott, ahogyan ez a nő alattam úgy tekergett, mint a legádázabb kígyó a világon. Mert hát valljuk be ez a helyzet igencsak izgató volt, mi pedig nem vagyunk fadarabok vagy jégtömbök. Mind a kettőnk életének fontos része a szexualitás. Ezt kár is lenne tagadni. Imádtam ezt a mindenre kész nőt. Azt, hogy ugyan azzal a vadsággal válaszol minden mozdulatra, amit tőlem kap. Éppen ezért sokkolt amit mondott. Kicsit olyan érzésem volt, mintha pofán rúgtak volna, vagy fordítva simogatták volna a macska bundáját. Feszülten pillantottam rá miközben továbbra is a haját simogattam. Nem igazán tudtam mit mondani. Kétségbeestem, mert valljuk be kezdtem hozzá igazán kötődni, még akkor is, ha talán most töltöttünk egymás társaságában egyhuzamban a legtöbbet. A macska játszani akart vele, magának követelte és ezt nem teljesen tudtam hova tenni. Habozva néztem le rá, majd halk, még számomra is ismeretlen túl nyugodt hangon válaszoltam a ki nem mondott kérdésre. – Ennek talán fájnia kellett volna, de tudod mit. Megértem. Egy macska szeretőjének lenni biztosan kínos lehet. – egyedül a tekintetem árult el. Mert hát valljuk be ez nem esett jól. Az egy dolog lett volna, ha azt éreztem volna benne, rajta, hogy annyira nagyon el akar menni – de nem menekülni -, de az, hogy még nem is éreztem annak jelét, hogy annyira várná az utazást. Tehát már megint menekülni próbál, mert nem akar egy macska párja lenni. Pontosabban élve, a szeretője. – Talán attól félsz, hogy mellettem nem lehetnél domináns nő? Hogy én megpróbálnálak elnyomni? Vagy szimplán csak derogál, hogy egy macskához kezdtél vonzódni? – kérdeztem érdeklődően. – Az előbb mintha nem igazán érdekelt volna, hogy farkas vagy macska vagyok, csak valaki elégítsen ki. Mert hidd el, Cicus megteszem, ha erre van szükséged. – hergeltem. Valószínűleg fölöslegesen, de nem akartam azt az áthatolhatatlan páncélt látni magam előtt. Ennél már az is jobb volt, ha épp a szememet akarja kikaparni, bár nem hagytam sok időt neki, hogy beszéljen, mert inkább felhúztam az ölembe és ismét a szájára tapadtam. Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy elszökjön. A vadászidényt, aminek a legértékesebb prédája ez a nő, ezennel nyitottnak tekintem. – Azt hiszed jobb lesz neked távol, de a szíved egy kis része akkor is vissza fog húzni. Legyél magaddal őszinte és kérdezd meg magadtól, hogy megint mi elől menekülnél. Mert nem igazán érzem azt a mondataid mögött, hogy annyira menni szeretnél. Tudod Cicus menekülni soha nem jó. – mondatomat egy rövid csókkal zártam, majd felálltam és felsegítettem őt is. Óvatosan végigsimítottam előbb az arcán, aztán a nyakán és komolyan néztem rá. |
Tudtam jól, hogy durva orvtámadás volt ellene, amit szavakkal követtem el, de nem tudtam nem bele menni ebbe a játékba. Rossz hatással van rám ez a macska és valószínüleg még élvezi is.
Persze nekem se volt annyira ellenemre, mint ahogyan azt szerettem volna. Elgondolkodva vártam mit reagál, de akkora hevességre, amit akaptam, nos arra nem számítottam.
Felnyögve élveztem a csókját és, ha nincs leszorítva a kezem, akkor valószínüleg beletúrok a fekete hajába, ami biztosan olyan puha, mint amilyennek tűnik.
Csalódottan mordultam, mikor elhúzódott és fejemet is vissza ejtettem a földre. Fel se tűnt mikor emeltem meg, hogy beleolvadhassak az ajkaiba. Minden érzékem eltompult az előbbitől, kábán meredtem rá, de nem tettem semmit, pedig többet akartam, ennél sokkal, de sokkal többet. Belőle. Most.
Kis megnyugvás volt, amikor nyakamat is megtámadta, de ez csak jobban feltüzelt utána, körülöttünk a levegőben mindenhol, a mi túlfűtött izgalmunk illatát éreztem.
Ha valaki most erre járna, biztosan azt hinné, hogy szexelünk. Gondolataimból a harapása ébresztett fel, mordultam egyet, jelezve, hogy ez annyira nem tetszett, de nem próbáltam szabadulni.
Morcosan néztem rá, mikor megszólalt, de nem reagáltam semmit rá, engedtem inkább, hogy fejemet combjára fektesse. Leginkább az keringett a fejemben, hogy mást is csinálhatna, mondjuk engem, de ezt elhessegettem és inkább rá figyeltem.
- Nyilván megoldjuk...-motyogtam és gondoltam jobb lesz, ha őszinte leszek vele.- Tudod... régóta gondolkodom már ezen... Ha őrszem leszek, akkor szerintem elmegyek.- sóhajtottam fel.
- Van pár távoli falka, akikkel jó kapcsolatot ápolunk, gondoltam szétnézek ott. Nem akarok egyedül meghalni, és pléne egy macska szeretőjeként.-hunytam le a szemem.
Nem mindenki tett ilyet, pedig a falkában szabadon választhatott minden tag, hogy megpróbálja e világjárás közben máshol megtalálni a nekivaló párt. Nyilván ez nem mindig volt sikeres, de nagyban növete az esélyeket, főleg egy rangban magas nősténynek.
Craignek ennél sokkal könnyebb dolga volt, csak keresnie kellett egy alázatos asszonykát, aki otthon ül, teát és vacsorát főz, miközben neveli a sok kis leopárd csemetét.
Igazságtalannak tartottam a nőstényekkel szemben ezt, de a hierarchia sose egyszerű.
|
Elég volt egyetlen pillantást vetnie bárkinek erre a csábító, érzéki nőre, erre a bestiára, hogy biztos legyen benne, hogy ő az élete megkeserítője is lehetne. Édes lenne a kín, az biztos. Figyelmesen hallgattam miközben a környezetünkre is élénken figyeltem. Az kellett volna, hogy védtelenül hagyjam magunkat miközben így bizalmasan beszélgetünk. De egyelőre úgy tűnt semmi probléma nincs. Senki nem járt a környéken. Ez még mindig az általam őrjáratozás alatt tartott terület határán volt. Egyetlen pillanat alatt váltott a szemem emberi szemekből a macskáéba. Ha most nem lett volna ilyen jó az önuralmam valószínűleg itt az erdő közepén feküdtem volna le vele. Mélyről jövő mordulással csaptam le a szájára. Semmi gyengédség nem volt benne. A macska már nem játszadozni akart. A jussát követelte, amit ez a nő elhúzott előtte. Csak szép nyugodtan, Craig, csak nyugalom. Igyekeztem visszanyerni az amúgy szilárd elhatározásomat, hogy nem fogom leteperni a földön. Ha erre van szüksége, hogy behódoljon hát kerülgetem kicsit. Magam sem tudom miért akartam megszerezni ezt a nőt, de az idegeim izzottak ha a közelében voltam. Felperzselt, majd újra épített, mint ahogyan az erdőket szokás.
A csókból kibontakozva az ütőere fölé hajoltam és végig nyalintottam rajta, egy lusta mozdulattal. Éreztem az ereiben áramló vér dübörgését és ez tetszett. nem a lassú, megszokott ritmus, ez egy felajzott zakatoló szív szava volt. Ráérősen, lassan nyalintottam ismét végig a nyakán, ezúttal egy morgással. Kiélveztem minden egyes érzéki támadást az ingereim ellen. Szinte meg sem halottam a partnerei szót, mondom szinte. Durcásan csíptem bele az alsó ajkába. Nem sajátíthattam ki ezt persze tudtam. Most még semmiképp sem tehettem meg. És persze azt is tudtam, hogy mint alakváltó nő szüksége van az önnön szexualitásának kitapasztalására.
Halk nevetéssel nyugtáztam, hogy ő ugyan nem adja könnyen magát. Erős, domináns nőről beszélve ez nem is csoda. Igazából pontosan ezért olyan gyönyörű az ő természete. Mert talán az egész falkája legdominánsabb fiatal nősténye, mellette irtózatosan szexi is volt. Halálos párosítás, főleg, ha figyelembe vesszük az éles nyelvét és a penge eszét is.
-Képzeld, Cicus egy igen bosszantó fruskával kellett rendet tennem a két falka fiataljai között. Épp azt csinálom, ami a feladatom volt. – vigyorogtam rá féloldalasan. Arra nem számítottam, hogy amint felkelek felőle nem ugrik a nyakamnak, hanem fekve marad. Arra meg főként, hogy a hangja elcsendesedik és megkomolyodik. Közelebb araszoltam hozzá és leültem mögé, fejét a combomra fektetve pillantottam le rá. – Ne félj tőle. Nem erőltetünk úgysem semmit. Csak engedd, hogy ott legyen. Eddig is köztünk volt a vibrálás, ne félj tőle, tőlem, tudod hogy soha semmit nem erőltetnék rád. – simogattam meg az arcát, majd a selymes hajába túrtam. – Valahogy majdcsak megoldunk mindent, nemigaz? – mosolyogtam rá bátorítóan. Az, ami köztünk volt egy feszült, érzéki zsongás, ami alakváltóknál természetes velejárója az életnek. Számunkra, számára talán azt nehezebb elfogadni, hogy egy macskával van ez a kényszer.
|
Mérgesen meredtem rá, amikor megszólalt és kritizálni mert azért, mert leléptem a csók után. Vissza akartam fogni magam, de dühített ez az önteltség, ami áradt belőle és nem hagyhattam ezt szó nélkül.
Mondjuk hátrányban voltam, mivel továbbra is a földhöz paszírozott, de nem akartam meghátrálni, nem vagyok az a fajta, inkább megemeltem a fejemet, amennyire tudtam.
- Ó drága cica fiúm, fogalmad sincs róla, hogy mennyire ösztön lény vagyok. Nem a csók elől futottam, leginkább megkíméltem mind a kettőnket attól, hogy elveszítsem a fejem és az eszméletlenségig lovagoljalak úgy, hogy egy hétig utánam sajogjanak a sajnos épen maradt golyóid.- feleltem, és bár nem voltam macska a mondandómat végidorombolós hangon osztottam meg vele mélyen a szemeibe nézve.
Kíváncsi voltam ezekután mit fog lépni ez a nagyszájú macska.
- Tényleg, az eddigi partnereim is ezt vallották.- eresztettem el egy csúfolódó vigyort. Ezúttal eldöntöttem, hogy én leszek az, aki elcicázik a másikkal, nem pedig fordítva. Lehet, hogy farkas vagyok, és az ilyen játék nem az én hatásköröm, de nem hagyom magam. Ő lesz az, akinek az érzékei sikítozni fognak, nem pedig én. Kettős játszma ez, de én leszek, aki a végén nyer.
Morcosan néztem, ahogy szokásához híven kinevet. A megszólalására magasba szaladt a szemöldököm. Engem ugyan nem ijeszt meg.
- Csak tessék, úgyis farkas alakban akartam vissza térni, akkor pedig annyi lenne a ruháimnak.- feleltem elengedve fülem mellett azt a részt, mikor élvezettel elmélkedett arról, hogy mennyire bosszant. Az orrdörgölőzésre ledermedtem pár pillanatig. Az amúgy is intim helyzeten csak rontott ez a közvetlen érintkezés, pedig meg se engedtem neki. Vagy... már rég szabad kézzel rendelkezett a testem felett, csak még én se fogadtam el, hogy erre már megkapta az engedélyt.
Mindenesetre a farkasomnak még részben voltak fenntartásai, szóval akaratlanul is morgás tört fel a torkomból. Na igen, az én drága farkasom, igen csak kedves tudott lenni, ha valaki kényeztetni akarta, de nem volt érdemes felpiszkálni.
- Ha tényleg olyan fontos, akkor nem velem kéne mulatnod az idődet, nem igaz?- kérdeztem, bár választ nem vártam. Nem akartam tudni, hogy erre mit felel, mert csak rontott volna a helyzeten.
Csendben fogadtam, amit mondott, de miután elengedett is fekve maradtam, bár a farkasom nekem feszülve ordított belül a kiszolgáltatott helyzetem miatt. Ez a fajta megadás nem vezet semmi jóra, de úgy éreztem, hogy én se akarok tovább küzdeni, elvégre ő is meghátrált.
- Nem...- kezdtem bele, de megakadtam. Nem tudtam a választ, komolyan nem, ami eléggé elbizonytalanított.- Azt hiszem attól tartok, ami eleve meg van köztünk. Tőled nem félek, ismerlek már.-fintorodtam el.- A macskádat pedig eltudom fogadni, ha akarom, de...-megcsóváltam a fejem és inkább nem fejeztem be a mondatot.- Mindegy. |
-Ó igen, te a bátor farkas, aki egyetlen csóktól inkább menekülőre fogja. Azt hittem ti is ösztönlények vagytok. Reméltem, hogy nem rezelsz be, Cicus. – villantottam rá egy kételkedő mosolyt, miközben továbbra is a hideg földnek szegezve tartottam. – Különben pedig külön örülök, hogy szereted használni a karmaidat és a fogaidat, Drága. Akkor igazán izgalmas a szex. – zártam rövidre a témát. Szerintem minden alakváltó pasi szereti, ha a párja, vagy legalább a partnere tüzes. Talán ez a legnagyobb probléma a mentálokkal. Nincs bennük semmi érzelem, így aztán nem is igazán kielégítőek egyetlen alakváltónak sem. Mi szeretjük, ha szenvedélyes a partnerünk. Na ilyentől Sammyvel kapcsolatban nem kellene tartanom az is biztos. Benne meg lenne a kellő tűz ahhoz, hogy bőr se maradjon a hátamon, de ez nem is a mai nap problémája. Sőt az elkövetkezendő időé sem.
Igyekeztem őt komolyan venni, azonban sajnos nehezen ment, így az előbb elfojtott vigyorból később széles mosoly, végül hangos kacagás lett. – Hmm nem is rossz. De mi lenne, ha nem csak szemmel csinálnánk meg? És ezt különben is bóknak veszem. Örülök, hogy frusztrállak, az jó hír. – cukkoltam tovább, miközben az orrához dörgöltem az enyémet. Imádtam, ha valamiféle érzelmet mutatott, nem azt a hűvös közönyt, amivel az elején kezelt.
- Igen, ez a Te falkád területe, Cicus, viszont a két falka szoros együttműködése lehetővé teszi, hogy mi is itt legyünk ímmel-ámmal. És képzeld ez az ügy kiemelt fontosságú számomra. Szóval igenis jogom van itt lenni. – sóhajtottam miközben kicsit engedtem a szorításon. Nem reagálva arra, hogy rajta sincs helyem megcirógattam a csuklójánál lévő eret, majd ismét rá pillantottam. – Tudod néha nem tudom mi ellen küzdesz. Olyan vagy, mint egy űzött vad, még akkor is, ha nem kerget senki. Tőlem félsz, vagy a macskától? – kérdeztem miközben lassan elengedtem és guggolva mellette maradtam. Úgy éreztem mára elég a feszültségből, Sammy már tényleg túlságosan felhergelődött, még a végén tényleg kasztrál. Óvatosan visszahúzódtam, mert nem szégyen meghátrálni, ha egy olyan nővel állsz szemben, mint ő. |
Szinte alig akartam hinni a fülemnek, mikor képes volt azt feltételezni, hogy megsértődtem ennyin, holott ilyesmiről szó se volt. Arról nem is beszélve, hogy ilyen szinten azért én se vagyok érzelmileg labilis.
Már nyelvemen volt az epés vissza szólást, de időben vissza fogtam magam, elvégre nem az volt a szándékom, hogy tovább fűtsem a saját idegeimet, vagy az övét. Jó móka volt, de addig jó, amíg ez móka is marad, semmi más.
Sejtettem, hogy nem hagyja annyiban, de azzal nem számoltam, hogy esetleg fogja magát és képes lesz utánam jönni.
Ezért lehetett az, hogy nem számoltam a veszéllyel, miszerint rám támad, de persze bekövetkezett a lehetetlen, mert ez a hím egyszerűen nem normális.
Meglepetten nyikkantam fel, mikor leterített.
Pillanatok alatt találtam magam alatta, teljesen kifeszítve. Bosszús pillantásomat az övébe fúrtam, csak hogy jelezzem, nem tetszik a beszélgetés módja.
- Egyáltalán nem futottam el, csak nemes egyszerűséggel lezártam azt az ostoba beszélgetést és vele a lehetetlen helyzetet is.- morrantam rá. A határozottságom ellenére a kulcscsontom ellen indított támadásába beleborzongtam. Hazudnék ,ha azt állítanám nem volt jó érzés a bőrömön érezni az ajkait.
- Ettől igazán nem félek. Nem nyuszi vagyok, hanem farkas, sok éles karommal és foggal, amiket használni is szeretek.- feleltem.- Te jó ég! Ne legyél már ennyire beképzelt seggfej!- kiáltottam rá indulatosan.- Egyáltalán nem izgat, ha okítasz, tedd meg, de ne olyan helyzetben, amikor a szemeidel téped le a ruhát rólam! Olyan frusztráló egy hím vagy, rettentően bosszantasz és legszívesebben most a mogyoróidra taposnék, hogy érezze a csökött elméd is a törődést.- dühöngtem és próbáltam szabadulni a szorítása elől.
- Még hogy rejtsem el?! Mi vagyok én? Nem félek tőled! Különben is ez az ÉN falkám területe, semmi keresnivalód itt, és rajtam sincs.-vicsorogtam. |
Egyetértően bólintottam. Igen, az biztos, hogy még 120 évesen is bomba nő lesz. Olyan, akit egy 120 éves pasi még mindig az ágyába cipelne. Akármennyire hangzik ez furcsának. Attól, hogy farkas igen csak szép nő. Vagyis ez rossz megfogalmazás. A farkasok is csodás nők, de a macska lányokban van valami abszolút kecsesség, ami csak a macskákra jellemző. Még akkor is, ha katonáról beszélünk. Viszont Sammy az eddigi egyetlen olyan őrszemnek való farkas nőstény, aki szemrevalóbb mindnél. És itt most nem az elragadott szerelmes szól belőlem. Szimplán tudom értékelni a női szépséget.
Felcsillanó szeme már biztosított, hogy a farkasa benne van a dologban. Tudtam, hogy ha most ennyi is volt ez a harc, már pedig részemről ennyi. Ki vagyunk fáradva, a figyelmünk is lanyhult, nem kockáztatok esetleges sérüléseket és úgy gondolom ő sem szeretné elszúrni az esélyét őrszemként. De biztos voltam benne, hogy fogunk még sort keríteni erre a meccsre. Az édes, gyötrelmes várakozás finomabb volt a legdrágább bornál, a legédesebb méznél, még édesanyám csokis sütijénél is, pedig az ilyen ritka. Viszont tudtam, hogy a bennem élő leopárd végre nyugodt. Elfeküdt és élvezte, hogy végre olyan edzőpartnert talált, aki minden ízében kielégítni az igényeit. Vagyis a leopárd majdnem minden igényét.. Ugyanis azt, hogy ez a makacs nőstény behódoljon neki nem. És nem is baj. Ez nem is nekem való. Aztán arról már nem is beszélek, hogy ez leginkább a kihívás miatt lehetett. Mert hát valljuk be nem mindennap futok össze Sammy kaliberű nőkkel.
Ha már a leopárdról volt szó, most megfeszülve, dörmögve, a rácsainak feszülve sétált fel-alá, ki akart szabadulni, magáénak követelni a lányt, követelni a teljes megadását, addig hajtani míg ez be nem következik. De ennek ellenére egészen könnyű volt lecsendesíteni, mondanám, hogy csak azért csókoltam meg, hogy befogja a száját, vagy én befogjam a leopárd száját, de én is akartam. Nem mérlegeltem, csak megtettem és meg sem bántam. Élvezettel ittam magamba a nyögését, de el kellett, hogy engedjem. Erre egyikőnk sem volt felkészülve. Valószínűleg addig húztuk a másik agyát, hogy az enyém durrant el előbb.
-Ejj-ejj csak nem megsértődtél? – kiáltottam utána, majd látva, hogy nem fordult, nem állt meg, de még lassítani sem kezdett futásnak eredtem. Mindennél jobban hajtott a vérem. Az illata, mint valami térképként kúszott az agyamba. Tudtam, hogy hogyan kerülhetek elé, hiszen nem először járok ezen a területen. Nem sokkal később valóban megláttam magam mellett sétálni. Két lépés alatt mögé kerültem és lendületből terítettem le. Persze magamhoz szorítva én kerültem alulra, hogy tompítsam az ütést, de rögtön utána felé is kerekedtem, szinte kifeszítve őt, a kezeit a teste fölé emeltem. - Első lecke: Soha ne fuss el, ha hozzád beszélek. – suttogtam, majd nyomtam egy aprócska puszit a kulcscsontjára. – Második: Soha ne fuss el nagymacska elől, mert még a végén prédának néz. – azt nem tettem hozzá, hogy már azzá is vált. A nagymacskámat már nem hagyja nyugodni és ez engem is aggaszt. – Harmadik: Ha adok egy tanácsot nem bántásból teszem. Fogadd meg, hogy még jobb legyél. – vigyorogtam rá pimaszul – Végül a negyedik: ha menekülsz, elszaladsz rejtsd el a nyomaidat. Nem volt nehéz megtalálni, hacsak te akartad, hogy megtaláljalak. Én szeretek fogócskázni, szóval nekem ez is megfelel. – pillantottam a ziháló mellkasára, majd vissza a szemeibe.
|
Nem sok kellett ahhoz, hogy kizökkentsen a ritmusomból a harc közben, de akkor aztán tényleg erőt kellett vennem magamon, mikor kijelnetette, miszerint, ha kiherélem, akkor nem lehet az ágy melegítőm. Természetesen voltak elszórtan perverz gondolataim vele kapcsolatban, de soha még csak eszembe se jutott, hogy esetleg alkalmi szerető legyen.
- Még hogy ágymelegítő.- motyogtam összezavarodva. Az agyamban csak úgy cikáztak a gondolatok, de hamar elhessentettem őket, mivel a helyzet nem volt kifejezetten aktuális és szinte biztos, hogy csak ki akart billenteni a ravasz dög, azt pedig nem állt szándékomban engedni.
- Ugyan, én 120 felett is gyönyörű leszek.-villnatottam rá önelégült vigyort. Nem hagytam magam, csak úgy heccelni,főleg ilyen sekélyes dologgal. Az utolsó dolog, ami érdekelt, az az, hogy hogy nézek ki. Céljaim voltak, azokhoz pedig nem kellett a külsőség.
A határozottságom viszont hamar tovaszállt, mikor olyasmit mondott, amitől ösztönösen magamelé képzeltem a jelenetet, és ami a legrosszabb izgatott is a gondolat, annyira, hogy a szám is kiszáradt egy pillanatra. Eléggé beteg elképzelés volt ugyan, de a farkasom különös mód pozitívan reagált a dologra. Ha már ő is elárul, ki marad nekem? Mindenesetre ez volt a pillanat, mikor keményen földhöz vágtam.
Tudtam, hogy amit csinálok az felhergeli, de mindenem beleremegett a mély hangba, ami a száját elhagyta. Figyeltem, ahogy fel kel, majd felém indult. Fura várakozó érzés telepedett rám, kíváncsi voltam mit tesz és akartam is, hogy tegyen valamit, bármit.
Elsötétült tekintettel figyeltem minden egyes szavát. Nem igazán tudtam mit is mondhatnék neki, kissé elragadtak az érzelmek. Valahogy még a figyelmeztetése is megbizseregtetett, nem tehettem róla, de tetzett az, ami kialakult és folytatást akartam, bármennyire is harcoltam ellene.
Amikor a szabályainkat emlegette, már szólásra nyílt a szám, de hamar birtokba vette. Akaratlanul is kissé belenyögtem, pedig nem tartott sokáig. Szinte fájt, hogy ilyen hamar vége lett.
Alig hittem el, de késszen álltam rá, még is hova tettem az eszemet, hogy leopárddal akartam hancúrozni?
Mordultam egyet, mikor lazán túl lépett az előbbin és már a mozdulataimat javítgatta. Egy ideig bírtam, aztán mérgesen elléptem tőle.
- Örülök, hogy okítani akarsz, de én erre nem érek rá.- vetettem oda.- Talán máskor.- mormoltam és elindultam a területünkre, remélve, hogy meglóghatok előle, rendet kellett tennem a hormonjaimon és minnél előbb keresni egy farkas hímet, aki helyre rakja a dolgokat. |
Igazán nem akarnék hazudni, pedig ha azt mondanám, hogy mindannak a túlórának ellenére, amit valószínűleg ez a kis verekedés jelentett nem élveztem. Mert kurvára élveztem, ahogyan munkában is láttam ezt a csajt. Azt hiszem, ha most lenne szívem az állításokkal ellentétben hevesebben dobogott volna. Na, jó, egy újabb hazugság. Kicsit túlpörögtem és ez talán nem csak a küzdelem izgalma miatt történhetett meg. Talán ez volt az első olyan pár perc, amiben igazán őszinte volt saját magával, velem és a képességeivel is. Olyan számomra, mintha teljesen elfogadná az alfája döntését, holott neki már régesrég őrszemnek kellene lennie. Ezzel persze nem a farkas alfát próbálom degradálni, sokkal inkább azt, ahogyan ez a lány elbújtatja magát a világ elől.
Imádtam ezt a pár percet és nagyon reméltem, hogy a következőkben is lesz lehetőségünk, hogy kicsit kifullasszuk a másikat. Még annak ellenére is élveztem minden pillanatát, hogy majdnem megpróbált kiherélni. – Jesszus, Sammy. Csak óvatosan.. – ciccegtem rosszallóan miközben végigsimítottam a lábikráján. Élveztem, hogy az őrületbe kergethetem, arról nem is beszélve, hogy az ezekre az apró mozdulatokra adott ösztönös és elrejthetetlen reakciói mind-mind csak jobban feldobtak. Mert bizony reagált. Ahogyan a pulzusa megemelkedett… hmmm már nem csak a saját vérem dobolását hallottam a fülemben, hanem az övét is. – Tudod talán át kellene ezt gondolnod. Azzal, hogy kiherélsz te nem nyersz semmit, sőt… Elveszíted az esélyét annak, hogy én legyen az ágymelegítőd, cicus. – vigyorogtam rá pimaszul. Bár nem tudom komolyan gondoltam-e egyáltalán. Szeretnék az ágymelegítője lenni? Fogalmam sincs. Az biztos, hogy vele nem lenne unalmas a szex.
-Édes vagy, amikor dühöngsz. Csak vigyázz, árt a szépségednek. – nevettem, fel. Nem féltettem. Tudtam, hogy nem fogom annál erősebben, mint, hogy bepirosodjon a helye. Semmi pénzért nem fojtanám meg, viszont elengedni sem szándékoztam. El kell ugyanis ismernem, hogy erős ellenfél. Az alfámon kívül kevés olyan falkatag van, aki mer ennyire bátran verekedni velem.
- Ne mondd, hogy a te fantáziádat nem csigázza, hogy milyen lenne farkas és leopárd alakban… Naaa kérlek, ha szépen nézek? – villantottam rá egy igyort, miközben visszatettem a fejem a földre. Szinte hallottam, ahogyan sípolt a tüdőm minden levegővételnél a becsapódástól. Ez viszont gyorsan értelmét veszítette, amikor Sammy beleharapott a számba. Bassza meg… Nem jó egy macskát ingerelni. Nagyon nem. - Kicsilány, te most nagyon bele tenyereltél ebbe. – dörmögtem sokkal mélyebb hangon, mint az eredeti hangszínem. Szemeim már-már a macskáé voltak, éreztem, ahogyan az adrenalin és a kihívás táncot jár az idegeimen. Lassan tápászkodtam fel a földről, minden csontom sajgott, de ki a fenét érdekel? – Most az egyszer mondom el. Ne lépj a macska farkára, mert megégeted magad. – sziszegtem a fülébe, miközben mellé értem. Végigsimítottam az arcán és a tenyerembe vettem és óvatosan végigsimítottam az ajkán. – Úgy tudom, hogy a harapást és a karmolást büntetik az odúban. Te mindkettőt megtetted, mi legyen a büntetésed? – morogtam, majd egy pillanattal később élvezettel kebeleztem be az ajkait. Egyetlen rövid csók és bár nem szívesen, de elengedtem. – Nem jó macskával kezdtél, Cicus. – villantottam rá egy vigyort, majd megfogtam a kezét. – Egyébként ezt a mozdulatsort tökéletesítsd még. Szaggatott és darabos volt. Tudtam, hogy hova akarsz ütni. – motyogtam és megmutattam melyiket csiszolja.
|
Eléggé pelpezsdített az, hogy végre minden gond nélkül üthetem szarrá, bár nyilván nem volt egyszerű, hisz nem engedte magát egykönnyen, de azért kölcsönösen megdolgoztattuk egymást.
Persze engem fűtött a harag, ami igen erősen tombolt bennem, és azzal nem segített rá, hogy provokált és bíztatott. A lábamat gondolkodás nélkül, erősen lendítettem az ágyéka felé, de még időben elkapott, mire felszisszentem. Nem a fájdalomtól, leginkább a csalódottságtól, amiért nem sikerült végig vinni a mozdulatot.
- Ugyan már, ha össze zúzom a mogyoróid, legalább nem szabadul a világra több belőled.- vakkantottam oda, miközben tovább támadtam.
Nem könnyen fáradtunk el, de azért meglehetősen sok energiát használtunk egy ilyen heve kis edzéshez, szóval nem volt meglepő, mikor egy pillanatra lankadt a figyelmem. Meglepetten nyikkantam egyet, mikor nyakamnál fogva ragadott meg. Dühösen kaptam az arcafelé, de kitért előlem, eléggé szorosan fogott ahhoz, hogy helye maradjon, de a gyógyulási sebességemmel hamar rendbe jön.
- Baszd meg!- sziszegtem indulatosan kezét szorongatva. Próbáltam lefejteni a nyakamról, de nem jött össze, szóval taktikát váltottam, és minden nőiességemmel hozzá dörgölőztem.
elértem a kívánt hatást, szóval amint lazult a szorítása, két kézzel ragadtam meg a karját és lendületetvéve csaptam földhöz. Mivel kissé elfáradtam, így a nagy lendület engem is elsodort, szóval a mellkasán pihegve terültem el.
- Meglátjuk macska.- szóltam. Mérgesen morogtam, amikor közelebb hajolt, mint azt amúgy lehetett volna. Tudtam jól, hogy a személyes terembe örömmel tör be, szúval mérgemben farkas fogaimmal enyhán megharaptam az alsó ajkát és kissé meghúztam. Mielőtt esetleg többet követelhetett volna, már egyméterrel odébb álltam, és a ruhámat igazgattam. |
Egyetlen percem volt reagálni. Egyetlen perc is elég volt, hogy tudjam nem lesz könnyű menet. Erős sorozattal célzott meg de nem hagytam magam én sem. Nem kíméltem én sem, az biztos hogy holnap tele leszünk kék-zöld foltokkal és én talán egy hosszú karmolásnyommal is, ami valahogy véletlen a karomra került. Vigyorogva ütöttem vissza én is. Egyáltalán nem voltam még kifulladva, csak jobban összpontosítottam a lépéseire és az ütéseire. - Ügyes, de tudsz ennél többet is, gyerünk, ne kímélj. Add ki magadból. - suttogtam a fülébe ahogy az egyik alkalommal mögé kerültem. Hamar el is távolodtam, de előtte még elkaptam a lábát, amivel felém lendített. - Nana, érzékeny helyre nem rúgonk, rossz kislány. - ciccegtem majd leengedtem a lábát. Vigyorogva verekedtem vele és nem azért mert élvezek egy nőt bántani, izgalmas volt vele edzeni. Nem fogta vissza magát és kemény ellenfél volt. Kivédtem még egy sorozatát, majdvillágyorsan mellé kerültem és megfogtam a nyakánál. - Gyerünk, harcolj, cicus! - kacagtam fel miközben szorosan fogtam, hogy nehezebb legyen menekülni és szabadulni. - Ugyan már. Ne okott csalódást, megy az, legalább küzdj a fogságod ellen. - duruzsoltam, de kár volt, mert a formás kis fenek hamar elvette a figyelmemet, így nem arra öszpontosítottam, hogyő mit csinál. Gyorsan a földön találtam magam egy hangosat nyögve, ahogyan a hátam puffant a kemény földön, de legalább felettem egy iszonyúan mérges és harcia nőstény pihegett ugyan úgy kifulladva mint én. - Meg kell hagyni jól csináltad. Játszunk legközelebb is? - emeltem meg a fejem, hogy közelebb legyek hozzá. Épp, hogy nem nyalintottam meg az orrát ,de egyébkét teljesen közel nyomakodtam hozzá, mint ahogyan általában. |
A farkasom szőre felborzolódott a nevető hangtól, ami elhagyta a száját. Egoiste pöcs, azt hiszi, hogy olyan félelmetes? Hát téved!
Elsötétedett a tekintetem, mikor megszólalt, jobban járt volna, ha kis se nyitja a száját és meg se próbál felhergelni.
A bennem lakozó állat fogait villogtatva esett volna legszívesebben a nyakának és nem hibáztattam érte. Jelenleg én is hasonló lelki állapotban votam.
- Ne aggódj, örömmel verlek el, akár most is, ami az alfámat illeti, ne beszélj róla így, nem hiszem, hogy a te drága Wade-ed is egyszerre szabadítaná viágra az újoncait.- morogtam megvetően. A dícsérete el se jutott az agyamig, nem igazán számított, hogy mit gondol, bár valahol mélyen jól esett.
Tombolt bennem a harag és kész voltam rajta kitölteni, elvégre egy barátságos kis meccs igazán nem árt meg.
Úgy tűnt feltüzelte a gondolat, hogy megverekedhet egy farkassal, egyszerűen csak éreztem rajta, ez valahl bosszantott, de az állatom teljesen lázbajött tőle.
A kérdése, csak jobban felhergelt, arról nem is beszélve, mikor elkezdett körülöttem körözni. Állatias morgással feleltem, a szemem pedig a farkasé lett.
Vonzott a gondolat, hogy karmokat kieresztve essek neki, de nem akartam komolyan kinyírni, bármilyen jó is lett volna.
- Én igen.- feleltem egyszerűen, az emberi hangszinem pedig időközben eltorzult. Nem tudtam teljes hidegvérrel állni a helyzet elé, túlságosan forró fejű tudtam lenni. Mikor válaszolt a kérdésemre, csak bólintottam egyett. Akkor borult el igazán az agyam, mikor azt merte feltételezni, hogy ki akarok hátrálni a harcból.
Nos, ő kereste a bajt magának. Egy feldühödött nősténnyel nem érdemes cicázni, mert átharapja a torkod. Ennek hamarosan tanuja is lehet.
Nem válaszoltam semmit, csak hirtelen gyorsasággal és brutális erővel estem neki. Nem éppen így kellene zajlania egy barátságos küzdelemnek, de a farkasom igazságért kiáltott, én pedig úgy terveztem, hogy megadom neki. Pár törött csontba különben se hal bele.
Nem voltam nagydarab, de annál gyorsabb, egy jól berögzült mozdulat sorral indítottam. Elsőként jobbkaromat lendítettem a fejének, majd ha kivédte a következő ütésem a gyomrának szólt, bal karral, végül pedig leggugolva, rúgással próbáltam elsöpörni a lábát, vagy legalább kibillenteni a masszív hímet. |
Mélyről jövő, morajló kacagás hagyta el a számat.Nem félénk a csaj, az biztos. A legtöbben ha meglátnak, inkább elkerülnek, nem, hogy még ki is hívjanak. - Buta kis farkas. Ne várj vele. Játszuk le most. - dörmögtem - Egyébként örülök, hogy az alfádnak eljutott a gondolat az agyáig. Itt volt az ideje, hogy mélyvízbe dobjon. Ügyesen kezelted őket. - fűztem hozzá mintegy mellékesen. A fő gondolatomat akkor is az kötötte le, hogy mennyire ég a vágytól, hogy megverjen.
- Komolyan gondoltam. Ha ennyire vágysz arra, hogy megüss, hát tedd meg. Ígéren nem fogom vissza magam. - na jó talán csak kicsit, de neki arról nem kell tudnia. Véletlenül sem akaro m megsérteni az érzéseit azzal, hogy tudtára adom, hogy szerintem nem elég erős ahhoz, hogy elverjen, ezért nem adok bele apait anyait. - Nos, cicus, benne vagy? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Egyszerűen körözni kezdtem körülötte, mint vadász a prédája körül. Tipikus nagymacska viselkedés. Néha magam is meglepődök azon, milyen erősen érződik a mozdulataimban a macska mivoltom.
Figyeltem, ahogyan óvatosan végigmér, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy vajon azért teszi-e, hogy felmérjen, mint testi ellenfelet. - Ne félj cicus, nem harapok. - vigyorogtam direkt ingerelve a cicus megszólítással. Talán egy farkast nehezebb kiborítani, mint azt gondolják sokan. De ha valaki a leopárdokhoz hasonlítja őket, na az igazán kiveri náluk a biztosítékot. Berögződés... nehéz őket levetkőzni még akkor is ha igyekszünk békében élni. Valószínűleg mind a ketten kapnánk egy-egy pofont az alfánktól, ha tudnák, hogy most mire készülünk, vagyis készülök én. - Ó a tigresek jól vannak, köszönik szépen. - biccentettem széles vigyorral az arcomon, majd tovább provokáltam. - Te terelsz. Talán félsz? - kérdeztem pimaszul. Azért reméltem nem esik nekem egyből. Talán érdemes lenne tisztázni néhány szabályt. Például emberi vagy állati alakban óhajt megküzdeni velem a nagyságos asszony. Bármit is lép az én vérem már pezsgett a jó kis torna - na és nem az ágytornára gondolok legnagyobb bánatomra - kilátására. |
Résnyire szűkülő szemekkel méregettem, mikor rám mosolygott és nem kötött bele abba, amit mondtam. Nem tetszett ez a hirtelen támadt kedvesség, szóval úgy döntöttem jobb lesz, ha óvatosabb fokozatra kapcsolok, mert még seggbe karmol a cicus, aztán nézegethetek.
Mivel elbocsájtotta az övéit, így én se magyaráztam sokat a farkasoknak, csak haza küldtem őket. Tudtam, hogy az odúnál majd a falka pár katonája várni fogja őket, egy alapos seggberúgásra, ami igazán érett nekik.
A fekete macskához fordultam, akinek eléggé érdekes kifejezés költözött az arcára, amit csak morcos képpel nyugtáztam.
Ki tudja mi a franc jár abban a csököt fejében, bár elismerem a képességeit, mint őrszem, attól függetlenül rohadt idegesítő egy tag volt.
Kicsit fújtam egyet, mikor kérdést tett fel. Nem igazán tartozott rá, hogy mi történik felénk, de ennyit végülis elmondhattam neki.
Elvégre beszélgetni is lehetett vele, amíg fel nem bosszantottuk egymást.
- Nem egészen, ez inkább próba volt, hogy menyire sikerül boldogulnom.-válaszoltam határozottan, bár belül kissé feszült voltam. Kezdett izgislenni a helyzet, most hogy végre beindultak körülöttem a dolgok.
- Viszont, amint őrszem leszek, első dolgom lesz kiverni belőled a szart is macska. Elvégre jobb lesz tudni, hogy hányadán állunk.- mondtam úgy méregetve, mint aki bármelyik pillanatban belekóstolhat.
Ha már belekóstólás... Fene vigye el az összes génjét, amitől ilyen impozáns példányt sikerült összerakni.
Talán, ha nem leopárd lenne...
Beleharaptam a nyelvembe, hogy észhez térjek. Lehet itt lenne az ideje, hogy megkörnyékezzem az egyik hímet, a gond csak az, hogy a farkasom eléggé válogatós egy dög volt. Nem könnyű kieggyezni vele, ha szex partnerről van szó.
- Miújság a tigrisekkel?- kérdeztem figyelem elterelésből. Eléggé fiatalnak számító falka volt, és egyelőre sokat számított nekik a leopárdokkal kötött kis szövetségük. |
- Samanthának igaza van. Nem sérülésekről kell, hogy beszéljünk. Halálokról. Köszönöm, hogy kiigazítottad a mondanivalómat. - pillantottam rá mosolyogva, majd ismét elkomorodtam. - A következő a helyzet. Wade szeretne külön elbeszélgetni veletek, skacok, szóval ideje indulnotok. És mielőtt azon gondokoznátok ezt hogyan ússzátok meg, jelzem sehogy. Az összes őrszem rajtatok tartja a szemét. Elég volt a csatározásból. Itt az ideje, hogy tanuljatok egy kis önfegyelmet. - eresztettem őket útjukra. A fák közül az egyik őrszem lányunk bukkant ki, biccentvekísérte el a bajkeverőket. Valószínűleg az elkövetkező szabadidejük egy részét őrszemek mellett kell, hogy töltsék, vagy valami hasonló feladatot kapnak. Talán besegítenek a gyógyítónknak, hogy tanuljanak egy kis gondoskodást is. Miután a mieink elhagyták a helyszínt Samanthára pillantottam, aki még mindig a farkasokat okította. Kétlem, hogy ez lesz az utolsó ilyen eset. Az itt összecsapók mind domináns egyedek, valószínűleg többségükből katona lesz, valószínűleg remekek, ha tanulnak egy kis fegyelmet. Vártam, hogy útjára engedje a fiataljait, hátha akkor nem akar harciaskodni. Mert most ölni is képes lett volna a tekintetével, amit igazán szórakoztatónak találtam. Mi valahogy mindig öltük egymást. Teljesen olyanok voltunk, mint az előbb szétválasztott fiatalok. Ráadásul egyre többször futottunk össze, ahogyan a két falka békét kötött, vagy valamiféle hallgatólagos megállapodás született. Ahelyett, hogy egymást nyírjuk megpróbálunk valamiféle egységet alkotni veszély esetére. ÉS bár a bizalom nem szilárd még teljes mértékben jó úton haladunk.
Elnéztem ezt a reménybeli őrt, katonát, ki hogy hívja és elismerően bólintottam. Remekül értette a dolgát, meg kell hagyjam. Korrektül helyre pakolta a fiataljait, sőt szerintem a mieinkben is ébresztett egyfajta tiszteletet a csodálaton kívül. Mert valljuk be csinos domináns nőstényről beszélünk. Az itt jelen lévő kamaszok pedig tesztoszteron túltengéses pasik. PErsze, hogy mind beleszeretett első csapásra. Miután egyedül maradtunk ismét rápillantottam a lányra. - No mesélj. Csak nem előléptettek? Már a falka határterületein történt incidensek is a te feladatkörödbe kerültek? - kérdeztem mindenféle lesajnálás nénlkül. Örültem a lánynak, már ha tényleg ez a helyzet. Keményen hajtott már egy ideje, hogy a munkája mellett a falkában is betöltse azt a helyet amit akart. És igen ez most úgy hangzik, mintha kukkolnám. PEdig nem. Talán csak kicsit követem nyomon az előrehaladását. |
Nem sok kellett, hogy hangosan felhördüljek, mikor a fák és bokrok takarásából kicsortetett egy feketepárduc. Még csak nem is kellett a levegőbe szimatolnomahhoz, hogy tudjam ki az. Craig az egyik őrszem volt Wade bandájából, ráadásul nem most találkoztunk előszőr. Arról nem is beszélve, hogy a két falka örömmel nyomozott a másik tagjai után.
Morcos ábrázatom egyre savanyúbb lett, mikor felöltözve és szentbeszéddel tért vissza. Tényleg igaz a szólás, hogy a fekete macskák balszerencsét hoznak.
Negédes mosollyal fordultam felé, mikor hozzám intézte a szavait, de a mosoly mögül csöpögött a harcias méreg.
Egyszer tudnék kibontakozni rendesen és akkor is jön egy Craig, hogy beleköpjön a levesembe.
Van ennél bosszantóbb, úgy őszintén?
Úgyéreztem hamarosan tikkelni kezd a szemem, az elfojtott méregtől, legszivesebben nagyon csúnyákat mondtam volna neki, de példát kell statuálnom, ami úgy nem megy sajnos, hogy közben őt elküldöm messze innen.
- Talán, ha előbb ideérsz, nem nekem kell rendet tennem a kölykeitek közt.-mutattam rá a tényre, miszerint egyedüli felnőttként rám hárult a dirigálás feladata, amíg ide nem ért.
Bosszantott, hogy ennyire lekezel, hiába állt jelenleg felettem, nem sok kellett, hogy én is őrszem legyek, a domináns nőstények, pedig a hímsoviniszta disznókat nagyon nem szeretik.
Amíg ő a leopárdokat ellenőrizte, küldtem egy szigorú pillantást a farkasokra. Nem kellett ellenőriznem őket, tudtam, hogy kemény fiúk és nem azért voltam itt, hogy óvónénit játszak, hanem megneveljem őket.
Craig hamar vissza tért a misetartó pap titulusához, de nem szóltam közbe ezúttal, amíg nem végzett, mert igaza volt.
- A sérülés a legkevesebb. Itt életekről van szó kölykök. Talán szívesen látnátok feltépett torokkal a családotok bármely tagját?- csattantam fel vészjósló farkas hangon. Erre a többség lesütött a tekintetét, amit elégedetten nyugtáztam, majd a macska pasira vetettem megvető tekintetem.
- Mondjuk úgy, hogy egyet tudok érteni a véleményeddel.- bólintottam, bár kifejezetten nehezemre esett, hogy igazat adjak ennek a hímnek. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
