Név: Emma Hermansen

Kor: 21

Nem: nő

Faj: ember
Foglalkozás: Tanuló és dobos

Belső tulajdánságok: Emma érdekesebb, mint azt az emberek elsőre hinnék. Ha valaki ránéz erre a fiatal hölgyre azt hinné, hogy kedves, mosolygós, vidám. Hát valljuk be, ezek igazak is, valamilyen szinten, de azért vannak itt egyéb dolgok is. Emma régen elég gonosz volt a testvéreivel és az iskolatársaival is egyaránt, de mára ezt javában kinőtte. Ha nagyon akar valamit, amit csak máson keresztül tudna megszerezni, akkor elég hisztis tud lenni, ha ezek a mások, akik segíthetnek neki, a testvérei, velük is tud ilyenkor nagyon tündéri és kis aranyos lenni, de azt inkább azoknak tartogatja, akiket kevésbé ismer. Ha magától tud csak elérni valamit akkor nagyon makacs és kitartó tud lenni.

Próbál gyökeresen megszabadulni a régi rossz szokásaitól, de nem mindig sikerül így ha éppen nyűgös, hisztis vagy szimplán csak fáradt akkor időnként még oda tud szúrni csípőből olyan dolgokat másnak, ami miatt az illető vagy elbújna előle, vagy szíve szerint a nyakát tekerné ki azonnal. Ilyenkor, ha akaratlanul sikerül megbántania valakit, másnap, vagy amikor már lenyugodtak a kedélyek, azonnal bocsánatot kér és próbálja jóvá tenni a dolgokat. Amikir 14 éves korában Markus eltűnt egy szó nélkül Emma rájött, hogy javában az ő hibája is a dolog így akkor vett egy olyan irányt, amit a mai napig is tart. Általában mosolyog, próbál mindig kedves lenni, kiáll másokért aszemétkedőkkel szemben. Ezt a változást persze az iskolában nem értették a többiek és nemhogy össze voltak zavarodva de jó pár "barátját" is elvesztette emiatt, amit így utólag visszagondolva nem is bán annyira, hiszen kölcsönösen élősködtek egymáson azokkal a barátokkal.

Mióta 14 évesen elkezdett dobolni jóformán a zene az élete. Ha valaki felidegesíti otthon, a boltban, suliban vagy bárhol, csak hazamegy, 2-3 órán át püföli a dobokat, gyakorol és uutána a mosolya szélesebb, mint addig bármikor aznap. A zenekar a legjobb, ami történhetett vele, megtalálta a barátait, azokat, akiket tényleg szeret. Nála, ha valaki megérdemli, hogy szeresse, akkor nem nézi, hogy az illető alakváltó vagy ember-e. Szerethető? Ha igen, akkor csak ez számít, éppen ezért lett még 16 évesen jóban egy hiéna alakváltó lánnyal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. Néha azt kívánja, hogy olyan élete lehessen, mint Bonnienak, aki mindig szerető közösségben volt, ha az a közösség néha pont a lány agyára megy, hiszen ha tehetné Emma eltörölné az összes kicsinyes ostobaságot, amit gyerekként csinált.

 

Története: A Hermansen család negyedik, de nem utolsó gyermekeként született. Egy nővére (Inge), két bátyja (John és Markus) és egy öccse (Kevin) van. Nem tudom, meglep-e bárkit is, ha azt mondom, hogy egyik testvérével sem volt jó kapcsolata se kicsinek, se később egészen 16 éves koráig, bár, ha azt nézzük akkor sem javult sokat a dolog, de az még messze van. Kezdjük az elején: ugye ő a negyedik gyerek az ötből. Picinek, úgy addig, amíg meg nem tanult beszélni, egész jó gyereknek tűnt. Nos ez megváltozott, amint megtanulta az első mondatát. Azzal már beletaposott a családja esetlegesen létező érzéseibe. A nővérét mindig is egy hisztérikának tartotta, holott ő maga volt az. Állandóan versengtek, pedig Inge 10 évvel idősebb Emmánál. De nem, sosem tudták elfogadni a másikat. Emma oa nővérét olykor karótnyeltnek tartotta, a legidősebb testvér meg a húgát egy kényes, rosszindulatú kis hisztigépnek, ami sajnos tényleg nem állt messze a valóságtól. Ha valaki csak úgy ránézett a gyerekekre, azt láthattta, hogy Emma folyton John-nak sír és nyafog Markus miatt, hogy a fiatalabbik bátyja már megint bántotta, vagy olyat csinált, amit nem kellett volna, pedig ezeknek egy jó részét maga Emma csinálta és kente rá a testvérére. Markustól Emma egyébként félt, de ott volt neki John, ami valami gyerekkori dolog miatt fújt az idősebbik öccsére és így készséggel elhitte a kislány összes ármánykodását. Emma és Kevin kapcsolata kiskorukban elég szorosnak tűnt, aztán Emma rájöttt, hogy őt is tudja sebezni, Kevin meg elkezdett gúnyt űzni a kisebbik nővéréből így amikor Kevin lehetett úgy 7-8 éves, elkezdett az ő veszekedésüktől is zengeni a ház.

Emmával az iskolában sem volt más a helyzet, mint otthon. Mindenkibe belerúgott, ahol tudott. Oda szúrt, ahova sikerült neki. Nem egy osztálytársa volt, akik miatta váltottak iskolát mert nem bírták a lány stílusát. 10-12 éves korában ez még rosszabb lett, ő lett az iskola dívája. Senki sem érdekelte csak önmaga és az, hogy mindenki rá figyeljen. Ám 13 éves korában elkezdtek változni a dolgok. Inge addigra elköltözött, Emma ennek nagyon is örült, ám történtek igencsak rossz dolgok is. Ezután Markus egyik napról a másikra, miután a legjobb barátja meghalt, eltűnt. Ez eleinte Emmát nem viselte meg, még örült is, hogy nincs több verés. Johnnal megszakadt a kapcsolata. Pár hét elteltével Emma valahogy úgy érezte, el kell kezdenie megtanulni valami hangszeren. A dobot választotta, ekkor már 14 éves volt. Gyorsan tanult, hamar elég jó lett. Ekkoriban összejött egy lánnyal. Sophiet furcsamód képes volt szeretni, ha már mást eddig nem sikerült. Vele valahogy nem tudott szemétkedni és ez kicsit meg is rémítette. Ahogy az idő telt, úgy tanította őt Sophie szeretetre, kedvességre, megbánásra, minden olyanra, amit eddig ő maga nem ismert. Jól elvoltak Emma fejlődött és Sophie büszke volt rá, hogy egyre empatikusabb, kedvesebb, bár elég gyakran nehezére esett még a hiszti hanyagolása. Egy este, amikor már majdnem két éve voltak együtt a lányok és már a tizenhatodik életévüket taposták, beszélgettek. Úgy mindenről, bármiről és még a semmiről is, mint mindig. Ám, mint az utóbbi időben elég gyakan, ismét felmerült, hogy Emmának hiányzik Markus és aggódik érte. Igen, ekkorra az aggodalom érzése is kifejlődött benne. Sophienak erre az volt az egyszerű válasza, hogy akkor keresse meg. Nos Emmát hetekig kellett győzködnie, mire rávette magát, hogy ténylegsen elkezdje keresni a testévért. Egy este, végső elkeseredettségében, hiszen már nem tudta, hol kereshetné a bátyját, betért a közeli kocsmába. Hát meglepétésére a fiú ott ült a pultnál, vagyis inkább feküdt a pulton. Egy sor ordítozás és egyéb veszekedések után elkecmergett valahogfy Markussal a srác lakásáig majd ott virraszott vele reggelig. Akkor nagyjából elkezdték megbeszélni a dolgokat, de Markus nem hitte el, hogy Emma megváltozott. Néhány hónappal később Emma bemutatta neki Sophiet, és Markus elkezdett hinni a szemének. Elkezdte elfogadni, hogy Emma tényleg változott hála annak, akit akkor mindennél jobban szeretett. Nos ahogy telt az idő Emma és Markus kapcsolata kezdett erősödni, idő közben Emma megismerte a suliban Bonnie Williams-t, egy hiéna alakváltót, akivel jóban lettek, ám jöttek itt kevésbé jó dolgok is. Emma és Sophie kapcsolata elkezdett megromlani. Nem mondom, hogy nem voltak ugyanúgy baárotk, mint addig, de Emmának előtérbe került a zenélés meg Bonnieval is sokat lógott, akit Sophie annyira nem kedvelt a szerinte átlátszó színészkedéséért. Nos, alig múltak el 17 évesek, amikor vége lett az addigra majd' három éves kapcsolatnak. Békében váltak el és azóta is barátok, de már nem tudnak ugyanúgy nézni egymásra. Ezek után sikeresen befejezte a két lány a középiskolát. Együtt indultak tovább a nem tudomok útján. Ekkoriban alapították meg a kis zenekarukat, ami ilyen hobbi bantaként ma is megvan még, emellett Emma elkezdett komolyabban foglalkozni a dobolással, így ilyen irányban kezdett továbbtanulni egy év halasztás után. És elérkeztünk a jelenig, ahola lányok még mindig jó barátok, Emma Bonnieval való baráti kapcsolata és Markussal való kapcsolata is erősödik. Emellett persze a kis zenekar is működik még, de Emma egy nagyobban is helyet kapott, mint egész tehetségesnek mondható női dobos.