Celia

NÉVTÁBLA HELYE

Belső tulajdonságok: Markus hihetetlenül megosztó személyiség. Szereted őt vagy utálod, nincs középút. Valakik azt mondják, hogy rettenetesen kedves ember, aki mindent feláldoz a másikért. A másik fele viszont azt mondja; egy önző személy, szeret másokat megalázni. Melyik az igaz? Mindkettő. Ugyanis, akiket kedvel, azzal őszinte és aranyos, az ő sajátos módján, amit nehezen, de meg lehet szokni, akár megszeretni is. Valahogy sose illet be semmilyen normába, csoportba, ő megvolt magának általában, senkire se támaszkodik igazán. Ha a vélemény nyilvánításról van szó, akkor abban a fiú a legjobb. Szinte lehetetlen megváltoztatni a véleményét valamiről, kivéve amennyiben van annyi erőd, hogy felvilágosítsd néhány témáról. Bár nem valami kulturáltan paraszt, de ki tudja ő is lehet félreinformált. Mivel elég rideg személyiség, sok ember azt gondolja, a kisebbséget is megveti, ami butaság, hiszen ő maga is beletartozik egyfajta kisebbségbe - meleg. Bár ezt úgy titkolja, mintha a világ legféltettebb kincse lenne. Igaz, amúgy se tud szinte semmit a romantikus életéről, mert egyszerűen sose beszél róla, ez olyan dolog, amiről neki kényelmetlen beszélni.
Ellehet vele beszélni, hogyha kibírod a beszélgetés elején lévő nemtetszését. Inkább maradna egyedül, a szobájában, a lakásában, viszont fél attól, hogy egyszer csak a halálos ágyán lesz és senki se fogja őt hiányolni. Nem akar úgy eltűnni, hogy egy nyomot se hagyott az emberekben.

Története. Középső gyerek és a fekete bárány, mondhatjuk, hogy a saját családjából is kilógott. Inge meg John - az idősebb testvérei -  mindig is gyerekesnek tartották. Míg a kisebbek - Kevin, Emma - féltek tőle. Szóval elmondható, a családban, alig kedvelte valaki. Anyja mutatott felé valamilyen szeretett, de az ő kapcsolatuk se volt olyan kiemelkedő. Persze, azért volt családi összetartás, viszont ebben ki is merült talán egymáshoz való viszonyuk. Markust ez néha szokta csak zavarni, amikor látta, másokat a tesóik megvédik, őt meg szinte csupán teliholdkor tudtak neki ilyen szívességet tenni. Azonban elmondható; ez volt talán a legkisebb gondja az egész gyerekkorában.
Iskolában tipikusan az a gyerek volt, aki sose tanult, de mindent tudott. Még puskáznia sem kellet sohasem. Viszont így is kissé láthatatlan maradt a maga módján. Most mondhatná, hogy egy napon lett egy legjobb barátja, ami azt illeti, Jack, rengeteget próbálkozott, beszélt a fiúhoz, mire Markus is elkezdett vele beszélgetni. A fiú mindig is nehezen nyílt meg másoknak, a múltban és a jelenben is. Bár a napjai állítása szerint továbbra is unalmasak voltak, azért jó volt beszélgetni valakivel, valamennyire azért társasági lény, még ha ezt nem is hajlandó bevallani magának. Összegezve Jack volt az egyetlen barátja tinédzserként, akihez nagyon ragaszkodott.
De az élet máshogy döntött. Vagy inkább a másik fiú depressziója. Ugyanis az egyetlen barát, aki kitartott mellett, öngyilkos lett. Mivel a család jól ismerte a másikat, Markust kezdték el hibáztatni, miszerint az ő hibája az egész, amilyen furcsa gyerek, mindenkit elüldöz. Ezt nem sokáig bírta ki, így egy kis zsebpénz segítségével (amit John adott neki), elszökött otthonról. Jack családjánál lakott, a fiúnak fogalma sincs miért fogadták be, talán azért, mert hasonlított az elhunytra kívülről és belülről. Igaz ez nem akadályozta meg, hogy ne csináljon olyan dolgokat, amit nem kéne. Szinte hobbija volt olyan dolgokat kipróbálni, ami "tilos", dohányzott, füvezett, ivott... Mondhatni vad napjai voltak. Ami azt illeti  ilyen napon is jött rá a szexualitására.
Csoda módon, azóta, mióta rátalált a szobrászatra, rendbe jött az élete. Bár az igaz, hogy a barátja halála örök nyomott hagyott rajta.