|
Témaindító hozzászólás
|
2017.12.16. 20:56 - |
Wade Torres, Adria Carver és Craig Evans |
[11-1]
 Igazából magam sem tudom miért meséltem ennyire áhitatosan Sammyről, de nem is lényeg. Úgy is tudnák, hogy mi a helyzet, hiszen valszínűleg az arcomra van írva minden. - Ugyan már Adria, ne becsüld le magad. Te minden reggel mosolyt csalsz az arcomra. - helyezem a kezem az övére miközben hozzá beszélek. Szerintem elég kevesen nem bírják elviselni, hogy Adria és a fiúk nálunk leltek menedékre. A legtöbben szeretjük őket, akik meg nem azok leginkább a fiúkban bujkáló energiát és aktivitást nem tudják tolerálni. De hiszen a mi fiataljaink is ilyenek, szóval az ő véleményük igazából semmit nem számítanak. Szimplán csak örülnek, ha zsörtölődhetnek.
- Ó igen, Wade képzeld egészen kellemes társaság. Kiderült, hogy rendkívül jól tud verekedni. - közöltem rá sem pillantva. Nem tetszett a hangnem és a kérdőre vonás. Soha nem kérdőjelezném meg az alfám iránti hűséget, de valószínűleg nem örülnék neki ha rosszallná, ha Sammyvel tölteném az időmet.
- A helyzet a következő, megverettem magam a farkassal és mint kiderült imádja a küzdelemet, főleg ha az piszkos. Mostanában többet fogjuk látni, mert pályázik a falkája őr pozíciójára, az alfájuk pedig hajlik a dologra, így egyre több feladatot ad neki. Ez a fiatalokkal való csetepaté is arra kellett, hogy teszteljék a problémamegoldó készségét és jól boldogul. Szóval veszélyt nem jelent, de rajta tartom a szemem. - és persze a mancsaimat is. A mondandómat egyenesen Wade szemébe nézve címeztem. - Egyébként pedig nem hinném, hogy problémás helyzetbe kevertem magam. Holnapra rendben lesz az összes bordám és az egóm is. - vontam vállat igyekezvén viccesre venni a figurát. Nem tetszett ez a morcos Wade, szerettem volna ha teljesen mögöttem állna ha úgy döntenék, hogy megéri harcolni ezért a nőért (márpedig megéri) de a jelen állás szerint ez a várakozás annyira nem jön be. |
 - Az remek lenne, köszönöm. - bólintottam mosologva. Ezek után csak hallgattam a két férfit és amikor Craig bókolt csak megcsóváltam a fejemet.
- Nos, kköszönöm, de az elmúlt három évbeen soseem volt az arcodon ilyen vigyor, amikor láttál, tehát ha jól sejtem nem én vagyok a kizárólagos oka. - néztem rá ugyan mosolyogva, de sejtettem, hogy nő van a dologban. És amikor mesélni kezdett a gyanúgy be is igazolódott. Annyira süt, hogy fülig van ezért a farkasért.
Igen, hallottam már róla, sőt, talán láttam is, de azért nekem van egy olyan hátrányom emberi alakban, hogy a szaglásom ugyan éles, de annyira talán mégsem, így például azt sem éreztem pontosan, hogy craig kinek a szagát hozta magával, pedig egyáltalán nem volt ismerős. Talán azé a bizonyos Sammyé.
- Egyrészt elvileg ismerhetem is, de ha jól emlékszem még sosem húzta senki oda elém bemutatni, így nem vagyok biztos benne. Másfelől, jól sejtem, hogy itt több van a dologban, mint az, ahogy ez a bizonyos Samantha szétcsapott a kölykök között? Ha csak ennyi lenne úgy sejtem nem vigyorognál itt nekünk, mint a sült tök. - kíváncsiskodtam, de már előre éreztem, hogy Wade-del ebből összetűzésünk lesz. Egy alfahím és egy egyedülálló nőstény sosem jó párosítás, ha mások románcáról van szó, márpedig itt 120%, hogy arról van szó. Craig szerintem szerelmes! Nos, ha olyan 20 évvel fiatalabb lennék, most tapsikolnék örömömben, de kénytelen vagyok visszafogni magam, na meg tudom, hogy a mi fajtánknál, ha különböző fajú alakváltók párosodnak az sokkal komolyabb dolgokat rejt magában annál, hogy jajj, összeházasodnak és lesznek gyerekeik. Egyiküknek mindenképp el kell hagynia a saját falkáját, ami olyan, mintha a szüleiktől szakítanák el őket. Én is tudom, milyen elszakadni a családomtól és ezt nem kívánom senkinek, de én szerencsémre találtam magamnak egy új családot, még ha eddig nem is biztos, hogy annyian elfogadnak. Az egyetlen szerencsém az, hogy Wade mellettem és az ikrek mellett áll, eztáltal ott van nekünk Craig meg a többi őr, akiknek szintén a lelkükre lett kötve, hogy vigyázzanak ránk. |
Kedves mosollyal néztem Adriára, miután válaszolt.
- Ez igaz, remélem jó alkalom lesz, hogy körülnézz, ha gondolod, majd többször is kiviszlek. Eléggé sokat járkálok arra, muszáj az ellenőrzésem alatt tartani mindent.- válaszoltm, ezután pedig beesett Craig.
A válaszára, csak sóhajtottam egyet. Úgy tűnik a hímek sose növik ki azt a korszakot, mikor minden szemrevalóbb nősténynek ellőnek pár szép bókot. Mondjuk ez alól én se voltam kivétel, öröm volt heccelni a falkatársakat az ilyen megjegyzésekkel és persze ők is élvezték.
Figyelmemet akkor vonta ismét magára, mikor rövid beszámolóba kezdett az eseményekről. Szemöldököm magasba szökött a nőstényfarkas beceneve hallatán. Nem ez volt az első eset, hogy az ő szájából hallottam a nevét, de sose ennyire közvetlenül.
Azt ahogy beszélt róla nem tudtam hova tenni hirtelen, de lassan kezdtek körvonalazódni fejemben a dolgok.
- Kellemes társaság, mi?- érdeklődtem előre dőlve a széken.- Annyira, hogy még az szagát is magával hoztad. Akarom én tudni, hogy milyen lehetetlen helyzetbe keverted magad?- mormoltam homlokomat dörzsölve, előre félve attól, hogy mit fogok hallani.
Közben eltűnődtem a másik kilétén, de ha minden igaz ő volt az egyik fiatal őr jelölt, nagyjából annyi idős lehetett, mint Craig, talán kicsit fiatalabb.
Rossz érzésem volt efelől, mivel hasnló helyzettel, eddig nem kerültem szembe, de gondoltam nem kell mindjárt ilyesmire hasonló dolgokat képzelegni. |
Elnyúltam a fotelban, mint a jóllakott macska, épp hogy nem doromboltam. Mi macskák imádtuk a kényelmet, a kényeztetést. A vigyor egy percre sem lankadt az arcomról, és bár ez árulkodó volt igazából nem érdekelt. A világ legmakacsabb nőjével volt ma dolgom és még sikerült is meggyőznöm őt az álláspontja ellenkezőjéről. Csodás napokat élek, az biztos. A gondolkozásomból Wade szakított ki. Adriára pillantva válaszoltam. - CSak boldog vagyok, hogy ilyen munkatárssal dolgozhatok. - bókoltam vigyorogva a nálam egy évvel idősebb nőnek. - De most hogy kérdezed jól esett szétcsani a fiatalok között. bár mire odaérte egy farkas már rendet vágott köztük, de az a csoda hogy befejezték a marakodást. Egy ilyen farkas lányért szerintem inkább ölre kellett volna menniük. - nevettem fel majd a lábaimat kinyújtva tovább helyezkedtem. - gondolhatod, a fiatalok szeme kigúvadva, Sammy meg mint egy harcias amazon úgy vágott rendet a nyálcsorgató fiatalok között. Adria biztos te is ismered őt. De már ismered a fiainkat is. Hát elég érdekes kép volt.. Igazán kellemes társaság a fiatal hölgy, az biztos. - pillantottam a nadrágomra, majd lesöpörtem róla egy láthatatlan szöszt mielőtt ismét felnéztem volna Wade-re. |
Csak bólintottam arra, hogy csak a fiatalok között kellett megint rendet tenni. Gyakori, hogy a tinik kekeckednek a többi falka fiaival, volt, hogy repülés közben én is láttam már őket. De ennél többet nem mondtam, hiszen nem sok közöm van a dologhoz, nem vagyok a falka része, már az is csoda, hogy itt élhetek és Wade kiáll melletem és a kicsik mellett.
- Köszönöm, hogy így gondolod, de úgy hiszem mindig van hova fejlődni. Amúgy sem voltam már rég építkezésen. - mosolyogtam szerényen. Az építkezésekkel kapcsolatban eszembe jutott Josh és a balesete munka közben. Ha az a tetőszerkezet nem rogyott volna meg a párom is láthatná az ikreket.
Épp befejeztem a mesélést, amikor Craig is befutott. Sután viszonoztam az ölelését.
- Téged is jó látni Craig. - feleltem mosolyogva. - Köszönöm. - vártam, hogy rendesebben átnézze a terveimet de azért örültem, hogy elégedettek a munkámmal. Bár, ha azt nézzük zavaró is, hogy nem ugyanolyan állatok vagyunk, de bizonyos tekintetben meg semleges is, hiszen a madarak általában fészek szerű házakban érzik jól magukat a fák tetején, míg a macskáknak inkább tágas, kényelmes és valami puha macska kuckóra hasonlító otthonok felelnek meg a legjobban.
Hirtelen nem értettem a férfiak arcvonásait. Craig vigyorgott, mint egy rosszcsont gyerek, aki a másik tudta nélkül nyúlta le a kedvenc cukorkáját, Wade meg gyanakvóan méregette az őrt. Végül persze ezt szóvá is tette, így hát csak csendben figyeltem, mi jön ezután. |
Fáradt mosolyt küldtem felé, mikor megkérdezte, hogy van e valami gond. Nos szinte mindig csak az van, de persze ezt nem kötöttem az orrára.
- Semmi komoly, csak a fiatalok.- legyintettem hanyagul, mivel nem akartam tovább bosszankodni ezen, rá ér majd akkor is, mikor nekem kell helyre tenni az összeset.
- Szerintem már így is tehetséges vagy, de annak csak örülök, ha ilyen lelkesen veszed a munkád.- válaszoltam elégedetten. A bennem lakó leopárd is lustán elnyúlt és elvezte a cseppnyi békét, ami ráereszkedett.
Amikor elkezdett mesélni kissé megnyugodtam. Eleinte tartottam attól, hogy a falka mit fog szólni a sas mamához és a fiókákhoz, de jól fogadták őket és sajátjukként bántak velük. Igaz ebben én is részt vállaltam, mikor nyiltan fenyegetőztem, ha úgy hozta a szükség.
Felkaptam a fejemet, mikor Craig is befutott, vártam már, hogy mikor érkezik, mivel kellett, hogy ő is átnézze a terveket, na meg meséljen, hogy hogy mentet a dolgok.
Egyelőre nem kérdeztem semmit, csak gyanakodva figyeltem az egyik legfiatalabb őrszemem, mivel a szokotnál is derűsebb ábrázata volt. Ennyire nem lehetett élvezetes helyre tenni pár kölyköt.
Nem intettem neki, hogy üljön le, az őrszemek ezt maguk egyértelműnek vették, szóval nem igazán foglalkoztak ilyen apróságokkal, hogy én sem. Csendben vártam, amíg kinézegelődte magát és ostoba vigyorral fecsegett tovább.
Eltűnődve dőltem előre és egyre gyanakvóbb arccal méregettem.
- Craig....- kezdtem nyugodt hangon.- Szeretnél nekem valamit mesélni?-érdeklődtem felvonva a szemöldökömet.- Vagy csak szimplán, azért ül bárgyú vigyor a képeden, mert seggberúgtál párat a srácaink közül?- dőltem vissza hátra, várva a válaszát. |
Egészen az irodáig futottam. Nem okozott gondot, hogy észrevétlen maradjak, hiszen őrszemként éppen ez volt a dolgom. Észrevétlenül mozogni a faka területén, úgy, hogy a betolakodók ne vegyenek észre. Odabent az irodában magamra kaptam a váltásruhámat, majd egyenesen Wade irodájába siettem a megbeszélésre. - Sziasztok, remélem nem maradtam le semmiről. jó látni Adria. - mosolyogtam rá és megöleltem a vállát mellette elhaladva. - Wade. - biccentettem fülig érő vigyorral az arcomon, majd leültem az asztallal szemben lévő fotelba és magam elé húztam a terveket. - Ezek mint mindig most is csodásak, drága Adria. - vigyorogtam rá, majd tüzetesebben átnéztem. Felpillantva a papírokból elismerően biccentettem egyet a mellettem ülő nőnek, majd visszatoltam a paksamétát Wadenek. A mellettem ülő nő nagy kincs. Van hova fejlődnie, de ettől függetlenül teljesen el tud rugaszkodni attól, hogy ő nem macska, hanem sas. Kitűnő macskák számára is kényelmes és otthonos házakat tervez és ez szerintem hatalmas dolog. Imádtam a kicsiket is, volt szerencsém velük találkozni. Ha megnőnek remek emberek lesznek, ebben nem is kételkedem. |
Amikor mondta, hogy valami elterelte a figyelmét kicsit aggódni kezdtem, hiszen akárhogy is nézzük, Wadenek fontos a munka, de a falka fontosabb és csak akkor nem figyel a munkára, ha falka ügyeket kell intézni.
- Valami gond van esetleg? - csúszott ki véletlenül a számon és, mint egy kisgyerek azonnal a szám elé kaptam a kezemet. Ezután türelmesen vártam amíg átnézte a terveket és csak hallgattam, amit mond. Hogy őszinte legyek, örültem annak, hogy felajánlotta, hogy menjek ki vele az építkezésre.
- Szívesen veled mennék, talán még tanulhatok is valamit ott. Ami, legyünk őszinték, bőven rám férne még. - mosolyogtam szélesen. Tényleg örültem a lehetőségnek, hiszen ritkán adatik olyan egy sas életében, hogy a leopárd falka alfájával bizonyos fokig jóban lesz, aki még a főnöke is amúgy és akitől ennyi esélyt kap.
Az ikrekkel remek életünk van itt a leopárdokkal, ennél többet és jobbat soha nem is kívánhatnék magamnak. Van tető a fejünk felett, van állásom, van óvoda, ahova járhatnak a kicsik, ennél jobb már csak akkor lehetne, ha Josh is élhetne még. Ugyan ez nem adatott meg nekünk, de így is lehetünk boldogok az ikrekkel és talán találhatok még magamnak társat.
- Jól vagyunk, köszönjük. Megvan mindenünk, amire szükséégünk lehet, már csak az ikrekkel kéne csinálnom valamit, hogy ne legyenek ennyire hirtelenek, de úgy fest csak reménykedhetek abba, hogy egy nap kinövik. - csóváltam meg a fejemet és csak néztem, ahogy kényelembe helyezte magát. Nem, mintha zavart volna, hogy nem tekintélyt parancsoló, de azért jó volt néha látni az embert az alfa és cégvezető mögött, ilyenkor éreztem, hogy azért nem is különbözünk annyira. |
A fiatalok szokásukhoz híven minden téren a határokat feszegették ma is, nem kis bosszúságomra. Valószínüleg, ha nincs éppen fontosabb dolgom, akkor én magam megyek és teszem helyre őket, akkor talán abba hagyják a baromkodást... legalább egy hónapra. Mindenesetre fontolgattam, hogy felhívom a farkasokat, hogy kitaláljunk erre valamit, szép dolog a kakaskodás, de nem hiányzik, hogy túlságosan elfajuljon.
Már előre fogtam a fejemet attól, hogy mit jelent az, ha békét kötünk a farkasokkal. A fiatalok biztosan körülnéznek a másik területen, nem csak szó szerint értve, nekem meg főhet a fejem tini szerelmi drámák miatt.
Bosszúságomban, még arról is megfeledkeztem, hogy Adriával volt megbeszélésem, ez egészen addig fel se tűnt, amíg be nem toppant. Hirtelen kérdőn néztem rá, de hamar leesett, a dolog, szóval halvány mosollyal intettem a szék felé, hogy üljön le.
- Szép napot. Semmi gond, volt ami elterelje a figyelmem.- mormoltam én is helyet foglalva, miután leült. A terveket magamelé húztam és elkezdtem átnézni őket.
Jók voltak, de ezt már megszoktam tőle, ügyes volt és szerencsések voltunk, hogy nekünk dolgozott. Elgondolkodva dörzsöltem borostás államat, alaposan végig mustrálva mindent.
- Rendben, jók lesznek, még pár emberem átnézi, aztán áldásom rájuk. Egy hét múlva pedig kimegyek körbenézni az épitkezésre, csak hogy lássam mennyire haladunk, ha gondolot gyere velem.- ajánlottam hátradőlve székemben.
- Mellesleg minden rendben felétek? Az értesüléseim szerint semmiben se szenvedtek hiányt, de jobb szeretném, ha tőled is hallanám a részleteket.- nyúltam el macskásan a székben. Nem volt éppen tekintéyt parancsoló üzletemberhez méltó mozdulat, de ismertük már annyi ideje egymást Adriával, hogy ezen ne aggódjak. |
Nehéz az élet, ha az alakváltó egyedül nevel két rosszcsontot, akik miatt már megint felhívtak az oviból, hogy verekedtek. Miután elhoztam őket fehívtam az egyik gimnazista ismerősünket, hogy tudna-e kicsit vigyázni az ördögfiókákra mert vissza kell mennem dolgozni. Gyorsan lepasszoltam az ikreket és rohantam vissza dolgozni. Már épp álltam volna neki a félbe hagyott tervrajzomnak, amikor megszólalt az emlékeztető, hogy már három emelettel feljebb kéne lennem egy megbeszélésen Wade-del. gyorsan felnyaláboltam a cuccaimat, ellenőriztem, hogy biztos nem hagyok-e valamit lent és már a liftet vártam. Felérkezve gyorsan lépdeltem Wade irodája felé. Közel érve már látam is a titkárnőt, aki felállt és megindult az ajtó felé, hogy kinyissa nekem.
- Már vár, de el ne ess nekem a nagy rohanásban. - mosolygott rám és kinyitotta az ajtót. Kicsit megálltam, lelassítottam, próbáltam összeszedettnek tűnni.
- Szép napot Wade. Bocsánat a késésért. Elkészültek a tervek, amiket kértél. - álltam meg az asztalával szemben és átadtam a tervrajzokat, persze arrra vannak a mérnökök, hogy ellenőrizzék a technikusok munkáját és kijavítsák, de azélrt általában igyekszem nem hibázni. Ha megengedte, akkor leültem vele szemben az egyik székre. |
Wade Torres, Adria Carver és Craig Evans |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
