|
Témaindító hozzászólás
|
2017.11.30. 23:25 - |
Valentine Caesar Vauquelin & Hannah Black |
[16-1]
 +18
Ki hitte volna, hogy a munkanapból ilyen jó dolog lehet. Azt hittem, nekem kell majd elintézni a srácot, amit nem is bántam sose, hiszen élvezet nézni, ahogy lassan elsötétül az ember tekintete. Az egészben egy cucc a szar; takaríthatok utána évezredeket, hisz nyomot sosem hagyhatok magam után. Ez az egyetlen hátránya a munkámnak. Az előnye pedig? Első sorból nézhetem, ahogyan az áldozatom elvérzik és könyörög a segítségért, ezt tőlem úgy sem kapná meg, pont ezért olyan vicces, azt hiszi van esélye a túl élesre. Néha beleszoktam rúgni az okozott sebbe, csak azért, hogy még jobban szenvedjen, az én arcomon pedig mosoly jelenjen meg.
Észre se vettem, elég erősen fogtam a lány derekát, de úgy látszott semmi baja, meg őt se zavarja. Jobban elvolt foglalva a hátammal, amit azt hiszem nem bánok, jobb mintha lószart sem csinálna. Mondjuk én már kezdtem egyre vadabbul csókolgatni a nyakát, szóval, ha egy darab fa is lenne, akkor is elmennék, már nincs visszaút. Azt hiszem régi módi vagyok, mert még mindig az ágyamban terveztem megdugni, bár lehet nem jutunk el addig, ki tudja. Miután leszedtem magam a felsőt, felkapva Hannaht, a hálószobába vittem, ágyamra kicsit se finom módon lefektettem, most amúgy sem vagyunk olyan finomkodós hangulatban.azt hiszem türelmetlen voltam, hiszen ahelyett, hogy lehúztam a gatyát róla, levágtam a csuklómhoz erősített késsel. Ki hitte volna, hogy ilyen nagy hasznom lesz belőle így is. Ahogy az alsónemű lekerült róla, úgy kezdtem az ujjaimmal kényeztetni. Eredetileg egy csókért hajoltam a lányhoz, de a nyaka, hogyan is mondjam, invitálóbb volt. Szóval a szép kis nyaka köré fontom az ujjaimat, amíg dolgoztam rajta. Bár már kezdett a gatya szoros lenni, így muszáj volt ellépnem tőle, bár nem tudom mennyire örült neki... |
 Az ember automatikusan türelmetlen, amikor már a célban érzi magát, ezért is és a szexuális túlmelegedésem miatt is kívántam már. Sőt, akartam most azonnal, ha rajtam múlt volna, tőlem akár a sikátorban is csinálhatnánk. Nem figyeltem az utat, nem szándékoztam ezt az alkalmat és szexeket bevezetni a heti rendszerembe.
Kész felüdülés volt, amikor az ajtó becsukódott mögöttem és az ajkaimra tapadt. A belső macskám azonnal az agyam belső falának támadt, ő is élvezkedni akart, ami miatt nem lehetek dühös. A karom azonnal Valentine nyakaköré fonódott, ahogy felrakott a konyhapultra, a körmeimmel szinte azonnal vájtam is a hátába. Tudom jól, hogy szex közben nem vagyok éppen a legvisszafogottabb, de macska vagyok, mit várnak tőlem? Nincs menekvés, nincs szabadulás, a játékunk elkezdődött. Nem szándékoztam a hangomat visszafogni, minden morgás, minden nyögés tökéletesen illett ahhoz, hogy mit élvezek mit nem. A játéka a melleimmel pedig a lehető, legtökéletesebb kezdése volt a dolgoknak. A fogaim szinte várták, hogy mikor jövök én a játékban, épp úgy ahogy a nyelvem is, hiszen az igéret, az igéret, márpedig én megigértem, hogy a nyelvemmel körbe táncolom a sebbhelyeit, nem számít mi történik. Nálam a szexben, a férfi vezet, vagyis elhihetem, hogy ő alakítja a dolgokat, de valójában én terelem a legmegfelelőbb irányba. |
Azért vicces, hogy ilyen hamar ugrana az ölembe, vagy mondjam úgy a farkamra? Bár mit mondtam, alakváltóval még nem csináltam, így fogalmam sincs mennyire éheznek ki egy idő után, de gondolom, olyannal feküdnének le, aki valahogy néz is ki és hanyagolható a fejre húzható zacskó. Igaz, a fojtogatás jó móka, viszont csakis más helyzetekben. Izgató dolog az ágyban is, csakhogy a partnerem nézzen már ki jól, az ő meg az én érdekemben. Sajnos a rondaságért nem ölhetik, pedig vészhelyzetekben igazán jól jöhetne, csak kirántom a kést, elvágom a torkát, aztán mehetek az utamra, amíg ő szépen elvérzik nekem. Hm, miért izgultam be ettől? Óh jaj nekem. A gondolat, hogy a nyelve a sebeimen lenne, még jobban megmozgatta a fantáziám. Bár tudom, direkt csinálta, hiszen azt akarta, hogy én is úgy szenvedjek, mint ő. Hisz sugárzik róla a vágy és a türelmetlenség. Sajnos a munkám része a türelmesség kimaxolása, így velem rosszul járt, húzni tudom az agyát, amíg én se bírom tovább. A sebeim egyfajta emlékeztetők ki is vagyok, mivé is váltam, de egyet se szégyellek, persze van, amit elkerülhettem volna, viszont akkor semmit se tanultam volna, igaz? az élet pedig a buta hibáinkról és a tanulásról szól, akarják tagadjuk, akár nem. Mindketten el akartunk már tűnni innen, a lányon már látszott, hogy legszívesebben időt utazna és már az ágyamban is lenne, nem mondom, én is is ezt akarom, de azért csepp türelem volt valahol bennem, azt hiszem. Valahol biztos van még bennem. Ahogy vártam őt, néztem az utcát, semmi se változott igazán, még mindig szemét telep. Ahogy előkerült a lány, elmosolyodtam. Ahogy beleegyezett abba, hogy hozzám megyünk, el is indultam. - Remélem nem kell fognom a kezed, nehogy eltűnj mellőlem - vetettem oda. Itt már nincs kibújás, vagy rossz lesz a vége. Esetleg unalmamba kinyírnám, bár amiatt egy egész falka szabadulna rám. Eh. A lakásom nem ugyanaz, ahol Almával éltem az életem, azt bezártam és eldobtam a kulcsot. Ez a lakás kisebb, de otthonos, pont megfelelő nekem. Ahogy beléptünk a lakásba, úgy tapadtam rá az ajkaira, nem kellett semmi beszéd ide. Felültettem a konyhapultra, majd egyre lejjebb haladtam, a kezembe pedig az ikrek egyik tagját vettem. |
Felsóhajtottam és az órára néztem, igazán telhetne gyorsabban is az idő, elakarok merülni egy jó szexbe. Miért is akarnék mást? Éppen annyira akarom, mint a férfi velem szemben, ez nem rossz dolog. Ez szimplán a vágy teljesítése, hogy nyugodtabb legyek. - Ohh, kíváncsian várom, hogy felfedezzem azokat a sebbhelyeket, esetleg a nyelvemmel. - Nyaltam meg az ajkam, macskás mozdulataim voltak, talán mert kicsit túlcsordult bennem minden. Nem tagadom, az én testemen is voltak különböző sebbhelyek, mind harcból vagy gyakorlásból származott, szerettem őket, emlékeztetnek a mai napig, hogy milyen úton jutottam el idáig és mennyit küzdöttem a világgal szemben. Az erősségemmé vált minden, amit az alakváltó énem adni tudhatott, ezért voltam gyorsabb és kecsesebb. - A történetek, nem éppen az egyéjszakához kapcsolhatók. - Mosolyogtam és hátat fordítva neki egy pár percre eltüntem a pult mögött, kihoztam a táskám és a kabátom, hogy kéznél legyen ha akció van. - Megkell mondjam, nem hangzik rosszul a pulton átemelős szöveged. - Az agyamban már le is játszódott a történet, a macska belül már a gondolatára is dorombolni kezdett. - Mehetünk, jól gondolod, kétlem, hogy örülne neki a falka. - Léptem hozzá, ahogy a váltótársam beért, szinte menekültem a munkahelyemről, most nem erre volt szükségem, hanem arra, hogy kiengedjem a gőzt, ami felhalmozódott bennem. |
Nem akarom a szentet játszani, azt hiszem kizárt dolog, hogy azt bárki elhinné rólam... Így nyíltan bevallom, a szexre megyek, megvan a lehetőségem, régen csináltam már - ha a két és fél hetet annak lehet mondani -, ezért is akartam felszedni a csajt, a vágyaimat azért szeretném kielégíteni, de más emberi kapcsolat rohadtul untat. Igazából, hanyagolom őket. Olyan felesleges az egész, az ilyesfajta érzelmi kapcsolatokkal csakis megőrjíted magad, bár szeretem a fájdalmat, tényleg, akár adok vagy kapok, mindkettő jó érzés, viszont az emocionális fájdalom olyasmi, amit egyszer kipróbáltam, emiatt pedig rájöttem, az az érzés megüti az elviselhetetlen, nem élvezhető érzést, így azt szeretném elkerülni. Köszi. Ideje volt leállni a piánkkal, hisz józan akartam lenni, mikor ágyba keveredek ezzel a husival. Akárki, akármit mond, a részeg szex, kicsit.... nagyon szar. A szag meg az egész. Ugh. Kifinomultabb úriember lennék én. A nővérem elég korán a fejembe vertem hogy az alkohol rossz. Részben egyetértek vele, másrészt néha jó meginni pár pohár italt, ha fájdalomcsillapítónak használod, akkor váltja ki a legjobb hatását. - Drága hölgyem, van sokkal rondább seb is a testemen. Majd megmutatom - kacsintottam. Szinte minden testrészemen van legalább egy seb, nagyobb felületen persze több, de majdnem mindenhol található. És mindnek van sztorija. Alma a hátamon lévő hosszúkás seben szokta végig húzni az ujját, szerette a mintáját, ahogy ő mondta anno. - Ó, akkor abban hasonlítunk - bólintottam. Én is szeretem kihasználni az adottságaimat, hiszen azért vannak. Ugyan nekem nincs mellem, de egy helyes pofival és különleges kisugárzással azért rendelkezem. - Kezdem sajnálni szegény flótást - vagy nem. - Szívecském, én is rendelkezem olyan sztorival, amit utálnék megosztani. Amúgy se hallgattam volna a szívszorító sztoridat... - sokat hallottam már, tényleg, nagyon kevés hatott meg engem. Talán ezért hívnak mentálnak, pedig jómagam csak egyszerűen... szívtelen. - Ha elkésik, akkor én foglak átemelni a pulton, aztán hazaviszlek - szerintem nem kellett fokoznom, mit is csinálnék vele utána, úgy is tudja, meg én is. Igazából eltelt az a fél óra elég hamar, hisz a környezetet is figyeltem, azért jól esett, hogy a célpontom és az eszközöm, akivel elakartam intézni az egészet, eltűntek. Majd a hírekben talán hallani fogok a gyilkosságról. Igazából mikor ellépett jómagam a kijárathoz mentem, majd a bár elülső ajtajánál vártam. Elmosolyodtam, mikor megjelent. Túl kiszámítható. - Megyünk hozzám? Gondolom leopárdék nem szeretnének a területükön látni egy embert... |
Ki gondolta volna, hogy éppen ma fogok olyan pasit ki, aki egyből felismer egy alakváltót, bár nem is nagyon titkolom, hogy az vagyok, sőt egy szinten még büszke is vagyok rá. Kezdtem úgy érezni magam, mint aki tényleg a szexre megy, de nem, csupán szeretném a lehető legjobban érezni magam, amikor csak lehet. Ilyen vagyok én, az emberek mindig is a jövőnek éltek, én viszont a mának, épp ezért is szeretem kihasználni az élet adta lehetőségeket, amikor lehetőségem van rá, ez pedig most épp ilyen. Sőt, még a pasi se egy teljesen lúzer, leszámítva a szerencsétlen szerepét, amit próbált nekem eljátszani a kezdetektől fogva. Szerencse, hogy végre átváltott a valódi személyiségére, talán így sokkal vonzóbb számomra, szeretek veszélyesen élni, szeretem a durvább erotikus kapcsolatot, de a romantikával sincs problémám, bár hogy pont én találjam meg a társam, az konkrétan kizárt dolog. - Én leitatni, alaptalan vádaskodás, csupán szeretem növelni a hely bevételét. - Mosolyogtam ártatlanul, bár a valóságban inkább a saját bevételem szeretem növelni. - Hm, szeretem a vér illatát, bár mit ne mondjak a penge nem egy szép nyomot tud hagyni. - Néztem a falka társaim felé, elég nyugodtan iszogattak az egyik nagyobb asztalnál. - Nem szokásom kirakni a melleim, csupán élek a testem adta lehetőségekkel. Azaz óriás meg éppenséggel hetek óta próbál felszedni, iszonyat kevés sikerrel.- Pillantottam hátra a pasira, nem volt az esetem és túlságosan is nyomulós. - Hóleopárd vagyok, de a leopárdokkal élek, hosszú történet az enyém és nem szívesen osztom meg az emberekkel.- Valójában elég kevesen tudják a teljes történetem, egyedül a falkában ismerik, de ott sem mindenki. - Fél óra múlva már itt sem vagyok, ha a társam beér és levált. |
Nem volt túl nehéz kitalálnom, hogy alakváltó, elég bizalmatlanul állt az emberi problémákhoz. Mondjuk sok ember se ért a saját gondjaihoz, szóval talán kicsit sem kell a lánynak ezért rossz pontot adnom. Azt hiszem. Én azért értek a nép bajaihoz, hisz ebből pénzt tudok szerezni, mert lehet egyszer egy hűtlen párt akarnak holtan látni, vagy esetleg a mások bajait fel tudom használni saját célokra a munkámhoz. Azok olyan jók és röhejeseket, egyet fordulok, azt az egész rohadt életüket kitalálják neked aranytálcán, mintha oly nagyon megbízható lennék. De azt hiszem sokat tesz az a mosoly. Meg az a szép pofikám, amivel mindenkit megnyerek. Lehúzva az újabb piát, megszólaltam. - Vodka? Kezdem azt hinni, hogy le akarsz itatni - rosszallóan elhúztam a szám. Bár már évezredek óta nem rúgtam be, így fogalmam sincs milyen részeg lennék. Bár az igaz, érzem a hatást, de még tűrhető az egész. Egy teljes vodkás üveget megittam, mikor a csípőmből kiszedték a golyót. - Áh, hidd el kicsit se fog zavarni, ha mégis felsebzi - vontam meg a vállam. Ez az előnye, hogyha az ember mazochista, inkább várod, hogy végre, francba is megsérülj, hisz ez ad kis felpezsdítést neked. Nem tagadom, én ezek közé tartozom, de legalább így könnyebb a munkám. - Hmm... és mondd, te mindenkinek kirakod a melled borravaló reményében, vagy csak nekem? - már megfognám szívesen őket. - Mert azt hiszem, az a nagy darab mögöttem, igazán élvezi a műsort, talán át kéne engednem neki téged - gondolkoztam el. Persze, ez egy kész vicc, mert ma estére enyém a csaj, utána leszarom mit csinál. - Leopárd, ha jól gondolom. Hisz' ez a bár az ő területükhöz tartozik. Csakhogy nagyon nézel közben egy csoportot, gondolom a falkatársaid azok, irigyled őket. Talán azért, mert sose illeszkedtél be. Talán befogadtak? -analizáltam a csajt magamnak. Amint felfedte a macska énje egy kis részét, elmosolyodtam. - Mondd, szépségem, mikor végzel? |
Farkasszemet néztem vele és öntöttem újra neki, bár most kicsit mást is belekevertem, egy jó kis vodka minden ital ízvilágát feldobja. Érdekes figura és ez tetszett, érdekelt, felkeltette a figyelmem. Néztem, ahogy nevet, a fenébe is ez jó játék lesz. - A sok minden nem kifejezés. - Mosolyogtam rá kihívóan és megigazítottam a melleim alatt a karjaim, ezzel minimálisan de feljebb nyomva őket. - Hm, kezdetnek tudom mondani, hogy a pengéd már kezdi nyomni a bőrödet, lassan felfogja sérteni. - Suttogtam, ahogy a fülemnél volt, hiszen így én is jobb hatást tudok elérni, főleg ha neki is az a gyengéje, mint a legtöbb pasinak, aki idejár. - Lebuktam, alakváltó vagyok, ráadásul macskaféle. - Villantottam fel a macska szemeim. Régóta nem játszottam már emberrel és az, hogy egy olyan férfi a kiszemelt most, aki elég jó fej és ahogy elnézem kapható is rá, felpezsdített. |
Hamar meglesz ez az egész dolog, azt hiszem. Mármint túl könnyen. Vagy álmodom, esetleg a csaj zsaru. Na akkor hatalmas nagy pácban vagyok. Bár még egyszer se jöttek rá a rendőrök, hogy én voltam az a cukiság, aki elvégezte a torokmetszéseket. Csak mendemondákból hallottak rólam, az alvilág pletykás népétől szerezték az összes információt arról az emberről, akit kicsit sem zavar, ha megöl egy-két emberkét. Szerény személyem kezdett szarul érezni a karakterem iránt. Olyan szánalom, pont olyasfajta, akiből hajléktalan lesz. A mondanivalójára nem szóltam, inkább lehúztam azt, amit öntött - Tölts még egyet - sóhajtottam, majd emeltem a poharamat. Saját magamnak és a szerepemnek is kellett a támogatás, amit csupán alkoholtól nyertünk. Mondjuk én elég nehezen baszok be, ha már erről van szó. Elég jól bírom a piákat. Az alvilágban az a fájdalomcsillapító, hogyha valamidet össze kell varrni vagy ki kell szedni egy fránya golyót vagy többet. Attól függ mennyi ellenséged van. Felnevettem, mikor kimondtam, hogy jó emberismerő. Azt hiszem végre eldobhatom a szánalmas Jancsikát és én vehetem kézbe a dolgokat. Például a melleim, amikkel farkas szemet néztem pár másodperccel ezelőtt, mikor beszélni kezdtem, azért a szemeibe néztem. Nagyobb a hatás. - Sok minden nem stimmel velem, az igaz - majd a füléhez hajolva mondtam. - Ki tudod találni mi olyan furcsa bennem? Talán megütöd a főnyereményt - csúsztam vissza a helyemre. - Ja és ne aggódj, én is tudok embereket olvasni. Vagy mondjam, hogy alakváltókat? - könyököltem fel a pultra. Hm, szívesen csinálnám cicussal is, izgató lehet. Lehet jobban benne van a játékban, mint az emberek. |
Valójában nem érdekelt az emberek folyamatos hisztije, bár valamiért abban a hitben vannak, hogy mint pultos érdekel az életük, de ez egyáltalán nem igaz, valahogy kikell törölnöm ezt az összes idejáró fejéből. - Vicces, hogy az anyját is behozza a képbe. Tessék, ne sajnáltassa itt magát. - Nevettem fel és egy újabb italt töltöttem ki, majd leraktam elé. - Tudja, valójában elég jó emberismerő vagyok azt hiszem és tudom jól, hogy valami nem stimmel magával. - Dőltem rá a pultra, a dekoltázsom pedig erősen tört a figyelem felé. - Hannah, bár nem szokásom minden jött-mentnek elmondani a nevem, maga kivételt képez. - A játékos énem előtört belőlem, a macska pedig megakarta szerezni, amit akar és ez most, a pult másik oldalán iszogató Valentine volt. Az agyam azt súgta, hogy valami készülőben van, a hóleopárd énem belül megfeszült, a szőre már csiklandozta a bőröm. |
Nehéz lesz ilyen szánalmas pasival felszednem bárkit, de mit meg nem teszek a munkámért ugyebár. Már azon gondolkoztam, hogyan fogok ennek a karakternek bátorságot adni. Közben, felfigyeltem arra is, hogy a seggfejem riválisa megjelent a kocsmában. A kis geci megdugta szegény srác nőjét.... azt hiszem tudom milyen mód a legjobb a célszemélyem kiiktatására. Elmosolyodtam. - Tudja, az anyám is ezt mondta, amikor meghallotta a híreket - ráztam a fejemet. Igen, ilyenért az én fiamat ki is tagadnám, tényleg. Legyen azért férfi, ha annak született, ugye. Úgy érzem lassan elfogom veszíteni a férfiasságom emiatt a rohadt rinyagép miatt. Sürgősen kell neki magabiztosságot szereznem, vagy itt fogom elvágni a torkom. - De higgye el, nem vagyok ilyen, csak húsz éve ismerem a feleségem, azt hittem szeret - ráztam meg újra a fejem. Fogtam egy szalvétát, majd ráírtam egy tollal, ami a zsebemben lapult, azt hog ; "Ben tényleg megtette". Ez elég lesz, ilyesfajta agresszív vadkannak. Úgy írtam ezt az egészet, hogy a pultos ne tudja elolvasni. Majd odaadva egyik pincérnek elirányítottam a szegény megcsalt tökkelütötthöz, ő majd elintézi helyettem az egészet. Az alkoholtól meg nem is fog emlékezni, hogy kapott ilyen kis üzenetet. - A feleségem unokaöccsének küldtem. Azt hiszem ideje válni - mosolyodtam el fanyarkásan. Bár bánom a kés hozatalt, de majd jó lesz szétnyitni a pultoska ruháját. Igen, tudom, úgyis bejutok oda. - Megtudhatom esetleg a neved? - kérdeztem meg. - Én Valentine vagyok - villantottam egy bizalomgerjesztő mosolyt. A bűnöző világban úgyis Backstabbing Caesar-ként ismer engem mindenki, így véletlenül se asszociálna az igazi kilétemre. - Azt hiszem itt leszek egész este. |
Soha nem értettem az embereket, nem foglalkoznak szinte semmi fontos dologgal. Mi mások vagyunk, mi elméletileg a falkáért élünk. Talán ezért nem is hat meg az emberek folyamatos rinyálása, a pult másik oldaláról. Hiába is adnék tanácsot, én alakváltó vagyok, más a dolgok rendje. Az emberek nem csinálnak semmi mást itt, csak isznak és felszedik a következő szexre éhes szerencsétlent. Ellenben, nekem utánuk kell takarítanom egész este, nincs szórakozás, jó mondjuk néha meghúzok egy-egy felest, de ennyi. Néha én is szórakozni akarok. - Elnézem, de csak mert még nem balhézott össze senki és nem kellett feltakarítanom két liter vért a padlóról. - Sóhajtottam, majd folytattam a pult takarítását. - Nem csodálom, hogy megcsalta magát, ha ugyan így viselkedett. Inkább viselné el normális módon, egyszer igyon annyit, hogy ne emlékezzen az estére, higgye el hogy jobban jár. A nők nem rajonganak azért, ha egy férfi huzamosabb ideig mást se csinál csak rinyál, mint egy kislány. - Dobtam le a törlő rongyot a pultra. Észvesztő pasi ez tény, borostás is, a gyengém. Nyaltam meg az ajkam.
|
Semmi se változott a bárban, mi is változott volna. Tizennégy éves korom óta járok ide, őszintén csak a hulladékok mennyisége növekedett, itt a földön lévőekre is gondolok és az emberi hulladékokra is. Hm, pedig azt hittem, hogy én éltem a legszarabb években a tinédzser koromat, de azt hiszem tévedtem, nagyot. Kár, a világ mocskát kell figyelnem, ahelyett már rég a pultos lábai közt lehetnék. Most mondhatnátok, Caesar, még gyászolod a feleséged, hisz rajtad van a gyűrű, csakhogy vannak szükségleteim, férfiból vagyok, sajnálom. Szerintem a drága feleségem nem szeretné, ha hanyagolnám a szexet. Ahogy mondani szokta; Egyszer másnak is kell élveznie a képességeimet. Úgy beszélt, mintha azt akarná, hogy megcsaljam vagy... tudta; meg fog halni. Az utolsó lehetséges. - Bocsánat, tényleg, nem köszöntem! De csoda, hogy még tudom a saját nevemet is. Megesz a gondolat... - édes faszom, ilyen szánalmas pasit se játszottam még, anyám mentsen meg valaki engem. Szerintem előbb fogom magam kinyírni, mielőtt jobban szánalmasabbá teszem a figurát. Viszont a műsor, az sajna műsor. El kell adni magam. - Várok én - sóhajtottam drámaian. Szerintem Alma forog a sírjában, mert a férje ilyen szánalmas alakot játszik. - Köszi - emeltem fel a poharat és rögtön lehúztam. Bírtam, ahogy marja a torkom. - Tudja, a feleségem megcsalt. Igazából kettős életet él vagy élt...- nyöszörögtem. Alma mindjárt kijön és seggbe fog engem rúgni, nagyon. - Bocsánat a nyafogásért, csak, csak nem tudok mit kezdeni magammal - ráztam meg a fejem. Közben azon is gondolkoztam hogyan intézzem el a kis csávót, aztán hogyan jussak a pultos bugyijába. Sok mindent meg kell oldanom még. De azt hiszem ehhez értek a legjobban. - Magával esetleg történt ilyesmi? Hogy valakije megcsalta..? |
Vajon létezhet egy alakváltónál olyan, hogy unja magát munka közben? Ha nem, akkor én elég elcseszett lehetek, mert pontosan azt csináltam, szét untam az életem a pult mögött. Az emberek jöttek és mentek, az alakváltók is csak éppen betértek, de egy kör után már el is tüntek. Unalmas este, unalmas emberekkel. Legalábbis egy ideig abban a tudatban álltam a pult mögött. Mindenki csak az átlagos italát kéri, alig van új ember. A jattnak azthiszem lőttek mára. Ám ahogy ez a gondolat átrohant az agyamon, két ember is jött, az egyik egy kis fiatal srác, nem túl szimpatikus, mindig ugyan azt issza, nem ad borravalót és állandóan keresi a bajt. A másik férfi, egy kicsit idősebb nálam, furcsa érzés fog el, ahogy leül elém, rögtön a pulthoz. - Elsőkörben heló, szeretnék kérni, de ez mellékes az erőset természetesen megkapja, ha vár egy pillanatot. - Fordultam meg a pultban a italok felé, rutinosan vettem le az egyik legerősebbet, amitől két-három kör után általában már a padlón fekszenek az emberek. Kitöltöttem, majd elé raktam. - Tessék, egészségére. - Töröltem le a pult belő felét, miközben magamban dudorásztam a rádióban szóló halk zenét. |
Dolgoztam. A nap huszonnégy órájában, vagyis egy kis pöcs miatt, aki megnyomorította a lányok életét. Bár már rég nincs meg az apai örömöm, viszont az ösztönök megmaradtak, így apaként, szerintem minden szülőnek szívességet teszek azzal, hogyha elvágom ennek a biológiai selejt torkát. De ugye, nem tehetem meg nyilvánosan, letudnám fizetni az embereket, talán alakváltókat is, csakhogy az időbe telne. Ezért jöhetett a tervezés. Követtem, kellet, hiszen pontosan akartam tudni a napirendjét, igaz úgy látszott, mintha csak a fejére csapna és eszerint megy valahova, mindennap volt egy hely, ahová betért, és komolyan nem csodálkozom, hogy épp ide jár, hisz illik hozzá. A bárba jár mindennap. Furcsa. Egyszer sem találkoztam, pedig én is folyamatos látogatója vagyok a piáldáknak. Azt hiszem, én sokkal később járok ilyen helyekre, addigra általában lezüllik a mocsokréteg, akikhez sose nyúlnék. Túlságosan szánalmasak. De ilyenkor tévednek be a jó husik is, akiket meglehet dönteni, sőt kicsit se érződik mindenükön, hogy vagy ötven partnerük van naponta. Sajnos ezért se fizetek prostikat, pedig ők a pénzért mennyi mindent megtennének nekem, leszarják igazából a vágyaim, a pénzért csinálják az egészet. Hmm. azt hiszem picikét hasonlítunk, bár nekem azt hiszem élvezetesebb a munkám. Ne értsetek félre, szeretem a szexet, tényleg. De a fájdalom az, ami beindít engem.
Szóval, elmentem a bárba, ismerős környezet volt, viszont új pultos volt, akivel még egyszer sem találkoztam. Legalább lefoglalhatom magam, közben ki is figyeltem a kis srácot, hátha csinál valamit, mikor mozdul meg és mikor megy olyan helyre, ahol elvághatom a torkát. Leültem a csapossal szemben, így tudtam a tökös gyereket is figyelni. Kitaláltam egy sztorit magamnak, hogy lekössem a csajt, hogy ne gyanakodjon nekem. Bár érdekes a civilt tettetem, mikor a ruhám ujjában egy penge lapul meg. Az én szeretett Olíviám. Túlságosan szeretem ezt az öreg pengét. Még az bőrömet is felsértette anno. Sóhajtottam. - Egy whiskeyt kérek, jéggel. Vagy tequilát, bármi erőset igazából - a kezemmel megtámasztottam a fejem és vártam, hátha megsajnál. |
Valentine Caesar Vauquelin & Hannah Black |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
