|
Témaindító hozzászólás
|
2017.11.30. 19:32 - |
Kayden Dean & Ariana Hunter |
[11-1]
Igazából egész jól elvoltam addig, amíg nem használta ránk a lekicsinyítő jelzőt, akkor kissé elborult az agyam. Az álkapcsom megfeszült, de engedtem, hogy végig nevetgélja a sértést, ami ezúttal nem csak rám, de a fajtámra is irányult, amit viszont rohadtul nem szeretek, mert egy dolog az, ha engem tartanak pöcsnek, de a többieket ne szidják, mert annak eroppantom egy nyakcsigojáját, minden szívfájdalom nélkül.
Amikor ismét engem vett célba, csak gunyoros mosollyal feleletem, de mielőt leléphetet volna, kicsit se finoman megragadtama csuklóját és vissza húztam magamhoz.
- Az nem kifejezés kiscicám, hogy mennyire túl lőttél azon a bizonyos célon. Egy valamit felejtesz el, hogy az olyan dögevők, mint én sokkal nagyobbat tudnak, a csinos kiscica popsitokba harpani, mint fordítva.- sziszegtem neki.
- A sértések felett ezúttal elsiklok, de csak mert süt rólad, hogy mennyire felelőtlen és gyerekeszű vagy. Viszont, fogadj most meg egy jó tanácsot, macska. Amennyiben szereted az életed, akkor ne játsz vele feleslegesen. Lehet nem úgy tűnik, mintha túlságosan magamra venném az őrző poszttal kapcsolatos felelősséget, de...-tartottam egy kis szünetet, hogy megeméssze az eddig elhangzottakat. - Egy dolog, hogy engem szidsz, azt még el is fogadom, mert nem izgat, hogy ki mit gondol róla, viszont a fajtámon ne köszörüld a nyelved, mert nem köszönöd meg. Lehet sok dolgot elbasznék vele, de azt most leszögezem, hogy még egy dögevős megjegyzés és törött nyakkal végzed.
Fogalmad sincs arról, hogy kik vagyunk mi, vagy egyáltalán milyenek. Nehogy azt gondolt, könnyű szemethunyi egy ocsmány sztereotípia felett, ami még az utódainkat is előre besketulyázza.- engedtem el. Általában nem szoktam ennyire bedühdni és nőket fenyegetni, de jelenleg eléggé szétvoltak az idegeim. Zsebre vágtam a kezem és ezúttal én indultam hazafele.
Nem vártam, hogy felfoja, vagy megérti, amit mondtam neki, sok olyannal találkoztam már mint ő és mindig én, vagy a többiek maradtunk, a csúnya gonosz dögevők.
Azt hiszem, jobb lesz beugrani egy edzőterembe, valahol le kell vezetni a feszültségem, és nem éppen az egyik társamon terveztem ezt megtenni. |
Bágyú dögevők, semmit nem úgy fognak fel mint azt kéne, mellé pedig amúgyis elég ránézni, a falka férfiai nagyrészt sokkal dögösebbek, előbb rángatnám valamelyiket az ágyamba, mint őt ebben száz százalékig biztos vagyok. A megszólalásán felnevettem, annyira nem tudja venni a viccet, mindent kézpénznek vesz. - Ugyan kérlek drágám, nem szeretnék a farkadtol semmit, ezt elhiheted, viszont az biztos, hogy a hozzád hasonló dögevők általánosságban meghúzzák maguk. Azt hiszitek, hogy az összes nő a csinyos kis pofitokra bukik, de elkell szomorítsalak. Ez nagyon nem így van. - Mosolyogtam magabiztosan rá. - Nem mindenki bukik a szerszámodra, ami kitudja mekkora és nem is nagyon érdekel. - Fontam össze a karom a mellkasomon és kissé hátradöltem. - A macskák szeretnek játszani és sokszor túl lövünk a célon és nem érdemes komolyan venni minket. - Nyújtóztam végül ki, az egész napos munkától fájt mindenem, amin segítenem kellett, ehhez pedig megkellet nyújtanom a macskás részeim. - Örültem a találkozásnak vagyis, nem annyira, de mivel az adósom vagy ne felejtsd majd el megfizetni "hiéna". - Húztam el a végét a mondatomnak, majd megráztam a fejem, hogy a víz eltünjön róla. Ezután pedig magabiztos léptekkel, mosolyogva hagytam ott a dögevőt. |
Össze szűkült szemmel méregettem, mikor a műsor közben, belelendült a perverz szövegelésébe, de végül inkább rá hagytam, elvégre nem most volt az alkalmas pillanata annak, hogy lehűtsem azt a tűzvészt, amit kézenfogva rángattam magammal utcákon keresztül.
Felhorkantam a megszólalásán. Milyen magabiztos és követelőző. Hát kellett egy ilyenn nőstényt a nyakamba szabadítanom? Rettenetes, hogy ilyen elszart szerencsével rendelkezek.
- Ariana, nagyszerű, engem szólíts aminek akarsz. reményeim szerint nem lesz olyan tartós az ismertségünk, hogy szükség legyen hozzá a nevemre.-válaszoltam bűbájosan, mint úgy általában mindig.
- Kiscica nem tudom mire játszasz, de a farkamat hagyd ki a mókából. A pedofiliát büntetik és elve nem kezdek tizenhárom évesekkel.- mértem végig unottan. Igazából sejtettem, hogy nem lehet sokkal fiatalabb nálam, de nem terveztem az öribarija lenni és az ágyamba se cipelni feltétlenül. Nem kell nekem, hogy macska mamam és macska papa jöjjön, hogy letépje a golyóimat. A hiéna anyák közt, így is van pár, akinek komoly életcélja megszabadítani a kicsi Kaycitól, aki persze cseppet se olyan kicsit.
Bosszúsan néztem az égre, mikor eleredt. Pillanatok alatt eláztunk mind a ketten, a hajamat egyszerű mozdulattal simítottam hátra, mivel kellően hosszú volt ahhoz, hogy nedvesen a szemembe lógjon.
Figyeltem a lányt és volt egy olyan érzésem,hogy nem úszom meg egykönnyen ezt a mentet, de már meg volt a magam terve vészhelyzetre. |
Meglehetősen jó volt játszani a tűzzel, bár azt mondják megéget, ha túl közel merészkedik az ember hozzá, de a macska gyors és ügyes, átugorja a tüzet, vagy tovább játszik, amíg mindent fel nem éget, bár a köztünk megjátszott nyáltenger lehet a végén úgyis eloltja a tüzet.
- Ohh az a csodás francia ágy, ami annyira nyikorog, hogy az ember a saját nyögése hangját nem hallja miatta? - Nyaltam meg újra az ajkam, figyelve, hogy újra aza reakció jön-e belőle, ami az előbb. - Ne feledd, most én leszek felül tudom, hogy szereted ha fent vagyok. - Vettem halkabbra a hangom, hogy teljesen neáruljuk el magunk. Amikor kiértünk a parkból ránéztem. -Ariana vagyok. Az adósom vagy hiéna. Ezt a kört pedig most fizeted ki. - Kacsintottam rá és közelebb léptem hozzá, szerettem játszani, mint ahogy minden macska. - Szóval, mit gondolsz, mivel tudnád megfizetni a szolgálatom? - Mértem végig, szerencsére jól tudok játszani, ez most jól is jött, hiszen a játékom az én saját fegyverem, nem számít, hogy mi fog következni. Az ég hirtelen beborult, az eső áztatott, a fehér toppom pedig boldogan ázott át minden egyes vízcseppel. Még az ég is nekem segít, a hiéna ellen. Nevettem magamban. |
Óriási megkönnyebbülés öntött el, mikor megláttam rajta, hogy benne van ebben a hülye játékban, amit én generáltam.
Hálás pillantást löveltem felé, bár ez nem vallott rám, de sok mindenre képes az ember, ha valami kolbászra éhes embernőcske liheg a seggében. Mindenesetre nem kellett diploma ahhoz, hogy tudjam megszívtam, mert nem fogja csak úgy szó nélkül hagyni a dolgot és biztos kér valamit cserébe. Már előre féltem mi lesz az, de egy numerában ki tudnék eggyezni.
Az könnyen ment és jó fizető eszköz volt, nem mintha amúgy hmringyó lennék, vagy ilyesmi.
Megrándult a szám széle, amikor megszólalt, ügyes kislány és egész hiteles is. Úgy tűnik szerencsém volt, hogy belé botlottam. A viselkedéséből nem volt nehéz leszűrni, hogy valószínüleg katona. Ez már csak azért is megnyugvással töltött el, mert rangban felette álltam, szóval ha rossz lányka lesz, akkor megnevelhetem.
Felhördültem, amikor az ajkát megnyalta. Pasiból vagyok sajnálom, könnyen ingerelhető vagyok feszült helyzetekben, erre az ingerre pedig kifjezetten vevő voltam. Pedig elvileg nem szabad játszani a tűzzel. Hahh, mesebeszéd.
Tetszett a csók, bár nem volt hosszú, mert lófasznak is van vége. A napszemüveges akciót pedig csak azért nem szóltam meg, meert most nagy broadway színdarabunk kellős közepén voltunk. Én nem figyeltem a nőre, úgy tettem, mint egy szerelmes pasi, akinek csak a barátnője számít az életben. Bahh, mennyi nyál.
- Persze bébi, vár minket a francia ágy.-vigyorogtam rá, majd kézenfogva sietősen elvontattam és addig meg se álltam, amíg biztonságban nem éreztem az irhám.
- Kösz, nem tudom hogy hívnak, meg menteted az életem.- paskoltam meg az arcát, teljesen személyiséget cserélve, mivel elmúlt a vész.
- Mondd mi kell cserébe, aztán itt se vagyok.- vettettem rá türelmetlen pillantást, vissza lopva az elcsórt szemüvegem. |
Elsőnek a megszólalására felvontam a szemöldököm, majd észrevétlenül megráztam a fejem, ahogy hátra néztem a nőre, aki az előbb sikongatott. A tekintetem jelezte neki, hogy benne vagyok a játékban, de ezért még fizetni fog és az adósom lesz. Egy macska soha nem felejt.
- Jól vagyok drágám, csak egy karcolás. - Ejtettem felé, egy hihetetlenül szinészi mosolyt, amitől egy kisebb vércsepp szaladt végig az ajkamon. Az érintés jogát, túl becsülik, ezért nem is zavartattam miatta magam, a játék kedvéért mindent és egy macska szeret játszani, a végletekig. Az ujjaim szépen végig táncoltak a kezén, ahogy megérintette az ajkam, hogy megnézze, majd rásimult a tenyerem az övére. - Tudom, hogy rendbe jön, egy csók pedig ebben mindig segít. - Nyaltam meg macskásan az ajkamat, majd a csókjánál kicsit játszottam vele, amikor a legkevésbé figyelt elvettem a napszemüvegét és magamra tettem. Átfordultam az oldalára és összefontam az ujjainkat, hátra sandítva a nőre, aki figyelt minket. - Mehetünk szívem? - Kérdeztem ránézve a szemüvegében, megigazítva a bőrdzsekimet és a sálamat. |
Mérgesen pillantottam a macskára, amikor meghallottam, hogy kinevet. Már pont elküldtem volna a francb, amikor megéreztem a vérszagot. A hiéna bennem örömtáncot járt a csodás illattól, de nem voltam teljesen elvadult állat, szóval rendett tettem a fejemben.
Az előbbi nő, aki sikongatott, megindult felém, de én inkább a leopárdhoz menekültem. Ő tűnt a kissebbik rossznak.
- Basszus bébi, megsérültél!- színészkedtem, kivállóan alakítva, az aggódó pasit. Nem akartam az embernővel leállni, szóval eldöntöttem, hogy a macska kislány lesz az a mentsváram ebben a helyzetben.
Mivel én nem tudtam telepatikusan pofázni, mint a mentálok, így tekintetemmel üzentem, hogy legyen jó gyerek és segítsen ki.
A nő megtorpant ugyan, de egyelőre, csak gyanakvóan mérgetett, nem ment el, szóval kellett az, hogy belemenjen ebbe az elkúrt játékba.
Ugyan, az érintés jogát nem kaptam meg tőle, de most nem értem rá az alapvető formalitásokra, na meg eleve nem szerettem őket, szóval kedvesen megsimogattam az arcát, és ha már úgyis így adódott, tényleg megnéztem magamnak azt a sebet.
- Már gyógyul is, másfélóra maximum és látszódni se fog.- mondtam szívdöglesztő mosollyal az arcomon, majd oda hajolva ajkamat az övéhez érintettem. Eléggé finom és lehelletnyi volt, kivűlről úgy tűnhetett, mintha csak nem akarnék neki fájdalmat okozni, de valójában, csak eszem ágába se volt cirmossal smárolni. |
Jó ideje ott lehettem a parkban, amikor kirázott a hideg, szinte egyből tudtam, hogy miért is. Kicsit távolabbról megéreztem egy hiéna szagát, egyből felismertem, a NightFlames falka egyik őrszeme lehet, bár száz százalékig nem voltam biztos benne. Ötletem sem volt, hogy mégis mit kereshet itt, erre ritkán járnak. A szememmel óvatosan kerestem a forrást, teljesen úgy tettem, mint aki nem is foglalkozik semmivel, nem fordítottam hirtelen felé a fejem. S megsem mozdultam, kíváncsi voltam mit tesz, érdekelt, hogy vajon észre vesz-e, bár ez nem kétség, hiszen ha valóban őrszem, akkor a szaglása nagyon kifinomult. Amikor végre rájöttem, hogy kiaz, óvatosan felé sandítottam, magas, vékony, napszemüvegben, mégis ki gondolta volna, hogy éppen inkább sunnyogva elmenekül, ha teheti. Egy apró sunyi mosollyal az arcomon felálltam, nem szoktam nyitni mások felé, de most megtettem. Elindultam felé, éppen pár lépést tettem, amikor hallottam az ember megszólalását, majdnem elnevettem magam, iszonyatos késztetés vett uralmába, hogy kitörjön belőlem a kacagás. Amikor a választ figyeltem, nem bírtam ki és halkan elnevettem magam, de olyan hirtelen kaptam a szám elé a kezem, hogy kicsit megkarcoltam a körmömmel az alsó ajkam. Ezaz, tökéletes, ez hiányzott. Cikázott át a belső monológom az agyamon. A levegőben a frissen kiserkenő vér illatta kezdett keringeni. - Rohadt életbe. - Mordultam rá magamra. |
A külváros területein mászkáltam hajnal óta, ami azért is fura, mivel időm nagy részét, leginkább a mozgalmasabb helyeken szeretem tölteni. Ennek ellenére, már órák óta a nyugis területeket vettem célba.
Talán így lehetett az, hogy az egyik parkban sétálva tértem észhez. Nem volt dolgom, ráadásul a kommunikátorom is kézben volt baj esetére, még is úgy éreztem, hogy talán ideje lenne vissza menni.
Unottan zsebrevágott kézzel ballagtam tovább, amikor állatérzékeim jeleztek. Kissé kirázott a hideg, szóval diszkréten a levegőbe szimatoltam, majd morcosan kerestem a szag forrását.
Nem csalt az orrom, mivel kitűnő szaglással rendelkeztem, így tudtam jól, hogy a leopárd nőstény a közelben van.
A falkák közt nem volt orbitálisan angy ellentét, de mindenki óvatos volt és senki se bízott meg a másikban teljesen.
Bosszús tekintetem közben végig vizsgált mindenkit, majd meg is lett a forrás. Nem messze tőlem, egy fiatal lány élvezte a nyugalmat. Elgondolkodtam azon, mennyi az esélye annak, hogy óvatosan elcsullankodhatok, annélkül, hogy észrevenne.
Éljen a nagy és erős domináns őr férfi, aki elmenekül egy kislány elől. Most se hazudtolom meg magam. Az egyetlen, ami utamban állt, az az, hogy a kijárat éppenséggel arra volt, amerre a csaj is. Ilyen az én szerencsém.
CSI: helyszínelős styleban felcsaptam a napszemüvegem, majd a lehető legészrevétlenebbül próbáltam elsétálni, amikor az egyik embernő nyihogott utánam.
- Jézusom, de cuki pasi!- visongott, amitől engem a hideg is kirázott.
- Hogy basznám meg...-motyogtam az orrom alatt, enyhe fejfájással küszködve. |
Régóta nem érzetem magam olyan szabadnak, mint most. A lelkem szinte mint valami madár öröm táncot jár, hogy újra kint vagyok és lényegében egyedül. A napfény szépen megtörik a fák lombjain, ahogy alattuk sétálok, de a mancsaimmal szívesebben lépdelnék az arany útszakaszon. A lelkem mélyén remélem, hogy senkivel nem találkozom, egymagam akarom kiélvezni ezt a délutánt. Annyira élvezem a csendet és a nyugalmat, hogy majdnem teljesen elfelejtem, hogy miért is jöttem ide. A régebbi építésű házak típusát kell megfigyelnem, hogy az újak egyáltalán ne üssenek majd el, ne rontsák el a kilátást és az összhatást.
Ahogy elvégzem a házak megfigyelését, lényegében végzek is a munkámmal, de még mindig van egy pár órám, hogy sétáljak és élvezkedjek a mai nyugalmas napban. Semmi kedvem nincs, hamarabb visszamenni a falkához, bár tudom, hogyha huzamosabb ideig nem jelentkeznék, úgyis a keresésemre indulnak, de inkább elhesegetem a gondolatot a fejemből és foglalkozom azzal, hogy az ágról-ágra repülő magadarak nézem a parkban, a padról. Végülis ilyen is szükséges az embernek néha, legyen az alakváltó vagy ember. |
Kayden Dean & Ariana Hunter |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
